Csíkszeredában lakom, Erdővidék a hazám.
Mindig becsületre tanított az apám.
Hegyek és fenyvesek őrködnek fölöttem.
Erdők illatát mindig is szerettem.
Huszonegy év házasság, örök valóság.
Huszon egy éves lányom, egyetlen boldogság.
Feltörő bánatom verseimbe fojtom.
Köhögtet az élet, köszörülöm torkom.
Nem dohányzom, a szesz se barátom.
Kávét se iszom, inkább teázom.
Természet varázsa nyugtatja lelkem.
Csobogó patak, ápolja szívem.
Romantikus vagyok, mérleg szülöttje.
Szeretem a csendet, béke hírnöke.
Tudok szeretni, törékeny a lelkem.
Igazság híve, a gazságot megvetem.
Kalapács, lapát, vagy pennát ragadok.
Házat építek, vagy verseket faragok.
Üzletben árulok, vagy épp könyvelek.
Jól vált az agyam, mindig tervezek.
Ez vagyok én, nem mindenki szeret.
Nyelvem hátsóban, sohasem nyal teret.
Szeretem a nyarat, utálom a telet.
Torta és csoki, vagonszámra jöhet.