Öt-hat éves koromban ismerkedtem meg a betűkkel, de már előtte is imádtam a meséket, így ezek voltak az első olvasmányaim. A hosszabbakat szerettem, aztán jöttek a görög mondák, és a Harry Potter sorozat is, de nem ez a kedvencem, hanem inkább a Gergő-könyvek (B. Gyula bátyó), az Úr Sötét Anyagai (P. Pullmann), Lowry könyvei, és Bradburyt is szeretem.

A versekhez nem értek, ezért csodálom a rímek és ütemek gondos kiötlőit.

Mikor kezdtem írni? Harmadikos koromban született egy nagyon aranyos elbeszélésem, de az mégsem a kezdet.
Talán 11 évesen. Gyenge próbálkozásaim mosolyogni vagy szörnyülködni valóak. Aztán jött egy lány, és kijavította egy történetem összes helyesírási hibáját, és észrevétlen elkeztem tanulni írni. Fantasztikus volt.
Persze hibáim nekem is vannak. Örölök, ha megosztjátok, de azt is, ha csak tetszett.

(Van néhány angol című félpercesem, ezeket magyarul írtam, de amikor címet kellett választani, ezek ugrottak be. A nálam a legjobb pedig mindig az, amint nem kell agyalni, csak jön, magától. (Mentegetőzés- és közléskényszeres vagyok.))