Valaha író voltam – valaha jó volt írónak lenni. Öröm volt szavakat keresni az érzésekhez, gondolatokhoz; látni, ahogy a megszületés pillanatában felkel a papírról és útnak indul – mert segíteni akar a világon – a vers, a novella; hallani, ahogyan elhangzik (mert igen: verset mondani is jó volt valaha!); figyelni, amint megértik, s ahogyan odaszáll ahhoz a lélekhez is, akinek a szerző szánta.
13 éves koromtól 31 éves koromig publikáltam, aztán jött 20 év hallgatás. Írtam, de csak a hagyatéknak szánva, ám végül mégsem tudtam beletörődni az életfogytiglani száműzetésbe.
A 2010. évi Ünnepi Könyvhétre megjelentek válogatott verseim, 290 oldalon. Ez a hetedik könyvem.
S a nyolcadik: Lassan, Atyám (2012).
S a kilencedik: Bottal a fövenyre (2015)
A tizedik: Kivételes találkozások (2017)
Tizenegyedik: Nyílegyenes gyalogút (2017)