Lassan kopogok a harmincharmadik életévem felé. Előbb tanultam meg olvasni szinte mint járni, és napjaimat mindig körülvették a könyvek, és a színház. Egy kis amatőr társulatnál játszottam, közben pedig teltek meg a fiókjaim versekkel. Ezek vagy hangulatot, vagy érzést, vagy egy illatot fejeztek ki. Emlékszem kisiskolás koromban mindig nálam kellett lennie egy darab papírnak és egy tollnak, hogyha ihletet kapok le tudjam írni. Ez a tanáraimnak is természetes volt, még dolgozatírás közben is….
Sokszor gondolkozom rímekben, és szeretem papírformába önteni, hagyományos tintával megírva azt, ami megmutatható lehet a mai Világnak.