Alkotok

Válasz Jean Sureau (2007-06-20 09:25:39) hozzászólására:
Az a legjobb, ha az ember ki tud fogni magának egy hivatásos írót, mint mecénást, vagy mint egy tanítót, persze ez nehéz, mert ahhoz az illető írónak őszintének kell lennie, az elfogultsága ugyanolyan veszélyes lenne, mint az irigysége. Igazad van, a Napvilág attól is jó, hogy sok itt a tehetség, és a korosztály, s nem kötelezőségből ír itt senki sem. Az olvasottság ezer akadémiával felér.
:-)))

Válasz Crystalheart (2007-06-15 00:02:50) hozzászólására:

Teljesen egyetértek. Nem is ragozom tovább 🙂

Válasz Zöld Zsázsa (2007-06-14 20:44:27) hozzászólására:

Számold meg, hány olyan nagy költőnkről tanultál, aki költött a szerelemről? 🙂 Hiszen akármiről írhat akárki, csak nem mindegy, hogy azt hogyan teszi. Regényírásban van egy olyan megfontolandó dolog, hogy a jó marketing, és a siker előfeltétele az újdonság, versben ez legföljebb az új megvilágítást jelenti.

De ha belegondolsz, szerelemről különlegeset írni annál nehezebb, szóval ha sikerül, külön öröm 🙂

A magánversek más tészta, ott akármit akárkinek 😀

Válasz Zöld Zsázsa (2007-06-14 21:03:49) hozzászólására:
Úgy, úgy, nem szégyen, ha vannak érzéseink, az szégyen, ha már nincs:-)

Válasz artur (2007-06-14 20:48:44) hozzászólására:

Hát igen, én is ajándékoztam januárban egy kötetnyit Neki (ennek kb fele olyan, hogy a "nyilvánosság" előtt is vállallnám... 😛 )
Egyébként Ő is írt nekem, olyan érdekes, miket hoz ki az emberekből egy-egy naaaagy érzés 😀
Szóval jó tanács azoknak, akik alkotni akarnak: töltsenek meg dolgokat mély érzelemmel és már jön is az ihlet! 🙂

Válasz Zöld Zsázsa (2007-06-14 20:44:27) hozzászólására:
Alátámasztom, és max igazat adok neked. Amikor sráckoromban udvaroltam egy lánynak el sem tudtam volna képzelni, hogy verset írjak, de annyira szép szerelmes verseket írt nekem, hogy muszály volt rá versben válaszolni:D
Tehát hajrá, elő a "házi használatú" költeményekkel:-)

...most jutott eszembe, nem vág konkrétan témába:

Amióta a magyartanárommal leültem beszélgetni a verseimről, és azt mondta, nem érdemes olyasmit leírni, amit bárki leírhat, valahogy nehezemre esik a szerelemről írnom (úgy, ahogy az eddigi átlagban írtam). Pedig ha a kedvesének ír az ember, az az egészen biztos sikernek a kulcsa! Lehet akármilyen közhelyes. Ne riadjatok vissza a házi használatú költeményektől!
:):)

Válasz Hanga (2007-06-14 00:05:16) hozzászólására:
Az jelent valamit? Ha orrsikálok?

Válasz artur (2007-06-13 23:46:57) hozzászólására:

akkormegmitorsikázolitt, hehehe

Válasz Hanga (2007-06-13 23:45:06) hozzászólására:
De én tényleg nem tudom ki ő?

Válasz artur (2007-06-13 19:57:11) hozzászólására:

jajj, ilyen rossz a vélemény róla?
Én még nem olvastam tőle semmit, csak a nevét 🙂 sok helyen, akkor ne is olvassak, he ?

Válasz Gunoda (2007-06-13 19:16:56) hozzászólására:
Kicsoda
Orsika?
🙂

Válasz onsai (2007-06-13 16:09:23) hozzászólására:

Nekem is nagy kísértés volt az Íróakadémia. Szintén az összeg tartott vissza, na meg az, hogy az egyik előadójuk Karafiáth Orsolya... 🙁

Válasz Don Paco (2007-06-13 11:55:20) hozzászólására:
Miért? Tudsz?:DDD

Válasz onsai (2007-06-13 16:09:23) hozzászólására:

Nekem volt távoli, nem is közvetlen ismerősöm ilynen - azt mondta, sokszor csak arra tanították őket, hogyan írjanak a tanárok és előadók stílusával. 😀 Hehe, azért elmennék én is szívesen tájékozódni egy ilyenre, de azt a pénzt sztem inkább új gépre költeném...