Alkotok

Válasz titokka (2007-01-22 09:32:31) hozzászólására:

Drága titokka telyesen egyet értek avval amit írtál:))
ettől olyan izgalmas írónak és költőnrk lenni.
A sikerességet meg úgyis az okvasók döntik el:))

Szerintem akkor igaz az ,hogy "alkotok", ha saját örömére és mások gyönyörére sikerül valamit létrehozni. és ez lehet bár milyen csekély bármilyen óriási érték kortol, nemtől és szakágtól független.
A művészi alkotás az más kategória.

Válasz Poppy (2007-03-26 09:01:03) hozzászólására:

hát igen... 🙂 azt hiszem minden véleményhez tartozik egy helyénvaló idézet! 🙂

Válasz Arnodre (2007-03-26 02:40:37) hozzászólására:

"A szerelemről beszélni olyan, mint építészetre táncolni." Bocs, de ez jutott eszembe. A Szeress, ha tudsz c. (egyébként zseniális!) filmből van.

Én mindig úgy gondolom, hogy az építészet amolyan fő művészet. (Talán kicsit elfogult vagyok!:) De ha belegondolunk, az építészetben (tervezéstől megvalósulásig) szinte minden művészet ötvöződik! Grafika, festészet, szobrászat, kovács- és famunkák, stb.
Talán csak a zene lenne kivétel, de erről eszembe jut egy idézet:
"Az építészet jéggé fagyott zene. Az építészek pedig fagyott zenészek."

Én az alkotást kicsit egyszerűbben látom. A célja az eksztatikus öröm, részemről. Az olvasó részéről a kimozdulás a hétköznapok rutinjából, "valami más" meglátása, netán belátása.

Válasz Zöld Zsázsa (2007-03-24 11:36:33) hozzászólására:

Az én egyik szempontom is olyasmi, hogy minél többet közvetítsek a saját értékrendemből, a gondolkodásomból. Ezt pedig valahogy izgalmas külsőbe kell önteni, ebből lesz a Crystalheart ;D

Válasz Velencia (2007-03-23 15:49:27) hozzászólására:

No így már sokkal inkább egyetértek vele 🙂 de nem biztos, hogy érdemes a művészeteket rangsorolni. Még az azonos műfajba tartozók közt is vannak olyanok, amiket nem lehet összehasonlítani. De visszatérve a "művészet lényegéhez" azt hiszem van egy ötletem: számomra két fontos dolog van a művészetben. Az egyik, amiért én magam írok: az érzelmeim kifejezése, átadása másoknak (és nem utolsó sorban egy kis hiúság is vezéret, hátha nyomot hagyok a világban). A másik, amiért én nagyon szeretk olvasni/zenét hallgatni/megnézni egy jó filmet...: belelátni mások érzelmeibe, képzeletébe, olyan világokba, ahova valószínűleg sosem fogok eljutni...ilyesmik.

Válasz Velencia (2007-03-23 15:37:39) hozzászólására:

Tényleg érdekes, csak nem igazán értem. Nekem pl. egy hangról (vagy illatról) gyakran felidéződik egy kép, egy személy, egy emlék. De megnézek egy festményt, épületet, bámulom, továbbmegyek, és elfelejtem. Akkor mi hatott rám jobban?
Persze ez egyáltalán nem általános érvényű megállapítás, csak felvetés. Spec. nekem vannak kedves épületeim, festményeim, amikhez kötődöm. Talán az érzelmi hatás fontosabb, mint a monumentalitás. Talán.

Válasz bűvölet (2007-03-19 17:14:22) hozzászólására:

Csak az elütéseimet javítanám, mig valaki beleköt.
" hangulat és félkész" "jól"

"remekművek.

Bocsi mindenkitől az elütések miatt.

Válasz Gunoda (2007-01-15 17:52:52) hozzászólására:

Szia!
A BKV nekem is bejött, mivel a lakásomtól a munkahelyemig 2 órát utaztam, így könnyen eltöltöttem az időt. Mire egy vers végére értem, már meg is érkeztem.
Páromnál /láva/meg az éjszaka a nyerő, amikor már mindenki alszik és csend van. Előfordult nemegyszer, hogy amikor én felkeltem, hogy melózni induljak, ő még le sem feküdt. Hát így megy ez, ha beindul az agy.
Üdv.

Válasz Zöld Zsázsa (2007-03-11 17:51:43) hozzászólására:
Szis!
Egyetértek veled. Szerintem is mást és mást jelent a művészet lényege. Nagyban befolyásolja az ember beállítottsága, belső lénye. Aki nyitottabb, nyiltabban fog írni, mint aki zákózott. Ő lehet, hogy csak így tudja kifejezni magát, míg másoknak ez nem jelent gondot.
Mivel szerencsére nem vagyunk egyformák, mást és mást tartunk remegműnek. És ez így van jól.
Üdv.

Válasz Cserfalusi Pál (2007-03-10 14:13:24) hozzászólására:

Mi van akkor, ha megrendelésre írsz? Akkor csak azt tudod, hogy mit szeretnének kapni, de a te dolgod azt megfogalmazni, versbe önteni. Tudom miről beszélek, hisz én több versemet így írtam. Párom dióhéjban elmondta a regénye történetét, nekem pedig a hangulat a félkédz történet alapján kellett verseket írnom. Párom szerint jóll sikerültek. Láthatod az Ajándék, a Csodaország, az Érzések cimű verseimet többek között.Ezek egyébként nyomtatásban is megjelentek.A legútóbb feltett versem is ilyen, a Pillanat heve.
Üdv.

Válasz The Kinslayer (2007-03-11 14:08:00) hozzászólására:

Pont ez az, hogy a művészet lényege mindenkinek más... szerintem is. Már ha egyáltalán van neki lényege. Ezért gondoltam, hogy felvilágosítást kérek Cserfalusi Páltól ezügyben. Hátha ő (jobban) tudja.

A "miről fogok írni" pedig tény és való: ihlet kérdése. Az előre tudás viszont jelentheti azt is, hogy mikor az ember leül írni, előtte összeszedi a gondolatait az adott dologról/témáról, ami az eszébe jutott - ez egy más tészta, mint a spontán írás, meg a szabad asszociációk, meg mikor (hogy prózáról is szót ejtsünk) a történet "magát írja". Szerintem mindkét "módszerrel" születhetnek remekművek éppúgy mint értéktelen alkotások. (És akkor most ne kezdjük el azt fejtegetni, mi a remekmű... Szubjektív.)

És én sosem tudom előre, hogy miről fogok írni... Erre van az ihlet, vagy valaki már születése óta tudja, hogy pl 18 évesen épp arról fog írni, hogy egy gyilkos letaszít valakit a szikláról? Hümm, hümm, érdekes meglátások.