Alkotok

Válasz artur (2007-05-20 02:46:19) hozzászólására:

Hmm, miért, bérbe csináltad? 🙂

Válasz Crystalheart (2007-05-20 00:19:31) hozzászólására:
Könnyen dumálok, fél éve már nem kell foglalkoznom ilyesmivel, több időm jut az írásra. Csak azért írtam neked, mert tudom, hogy mennyi mindent kell elvégezned alkotás helyett, és nagyon sokáig nekem is kijutott a kertművelésből, bár sajátom soha sem volt.

Válasz artur (2007-05-19 23:45:02) hozzászólására:

Ahogy mondod, pláne éjfél után, mikorra elintézem a PC-s dolgaimat is 😀

Válasz Crystalheart (2007-05-19 23:01:06) hozzászólására:
Amennyit télvíz után a hideg beálltáig egy kertben, és egy családi kisgazdaságban dolgozni kell,... bizony este jön az ólom a szemhéjra.

Válasz Zöld Zsázsa (2007-05-19 14:06:32) hozzászólására:

Jaja, éjjel a zavaró tényezők nagy része kiesik... De jön egy újabb, a lustasággal átitatott fáradtság 😀

Nincs kialakított szisztémám, mert a módszer mindig változik, de az éjszakai alkotás, ahogy Zsázsa is említi, számomra is a legtökéletesebb hangulatot biztosítja hozzá. Van úgy, hogy kortárstól olvasok itt a Napvilágon, és az ad ihletet.
Van, hogy egy régi megtörtént eset köszön vissza hirtelen, s van ,hogy nem tudok szabadulni egy kitalált mondattól, míg le nem írom, és köré nem építek egy történetet.

Legjobban éjszaka tudok írni, mikor már mindenki alszik (és nekem is azt kéne tennem) avagy reggel, ébredés után a megálmodott történetet/verset/érzést... de a legjobb körülményeket mindenképpen az én puha ágyikóm biztosítja 🙂
Először csak leírom ami jön, aztán (főleg újabban) megnézem, hogy hogy is lehetne ezt egy kicsit kicsiszolni. (Még így se tökéletes, de nem tudok jobbat - egyelőre.)

Válasz sbpaul (2007-05-16 21:59:00) hozzászólására:

Na igen, aki nem olyan megalomán hatalomvadász, mint én... 😀

Nekem nincs problémám az ilyenekkel. Csak leírtam, hogy a megszerkesztett írásaimat, hogyan, mi módon készítem el. A többit főleg érzésből és csak úgy írom.

Válasz Crystalheart (2007-05-12 21:12:34) hozzászólására:

Hehe, ez ismerős... :)))

Válasz sbpaul (2007-05-12 17:50:24) hozzászólására:

Hmm, nekem természetesen nincs ilyen gondom prózánál 😀 Egyszerűen azt kell eldöntenem, az aktuális ötlet belefér-e valamiképpen a regényembe vagy sem.

Verset írni úgy szoktam, hogy ha jön egy gondolat, akkor azt leírom, majd utánna nézek, hogy melyik versforma illene hozzá. Szabadvers és a természet, haiku és a megemlékezés. Paradoxon jellegük miatt lesznek érdekesek. Persze, van úgy, hogy nekem sem tetszik, ami a papíron va, és akkor mindent megteszek, hogy legyen valami, amitől jó lesz. Hát most így elsőre ennyit tudok leírni alakotásaim keletkezéséről.

Üdv,
steveo

Válasz Galev (2007-05-12 11:57:55) hozzászólására:

Nekem csak az időm fogy el mindig, de vagyok annyira egoista, hogy szerintem az én leendő regényem alaptörténete, vagy legalábbis az ötlet még minimum az "elmegy kategóriában" benne van 😀 Aztán vagy így van, vagy nincs... 🙂

Válasz Galev (2007-05-12 11:57:55) hozzászólására:
"Kit érdekelne egy ilyen történet?"
Tedd fel, és máris megtudod.
:-)))

Válasz titokka (2007-01-22 09:32:31) hozzászólására:

Érdekes meglátás 🙂 Én meg néha úgy vagyok, hogy tudom, mi lesz a vége, "De mégis hogy jutok el odáig??". Bár én inkább verseket írok. A prózával felsültem. Általában vagy a kitartásom vagy az ihletem vagy az ötletem vagy a kedvem, de valami mindig elfogy... Bár ötletem még lenne is, csak valamiért mindig az jár a fejemben "Ugyan kit érdekelne egy ilyen történet?"
Csak én vagyok így vele, vagy van másnak is kisebbségi komlexusa a környéken? 8)