Alkotok

Válasz #2429 számú hozzászólásra :
Ne borulj ki, Arnodre! Sokszor hittem én is, hogy, na, most már vége, lehúzhatom a rolót. (egyszer pl. másfél évig egy sort sem írtam.) Ha az a dolgod, hogy írj, az alkotóerő úgyis meg fog találni magától, mert az írás akkor belső szükséglet, és nem is tehetsz mást, mint, hogy írsz. Szóval ne parázz!

Válasz #1859 számú hozzászólásra :

A busz nekem is bejön,főleg, ha közben vaalmi jó zenét hallgatok!

Válasz #1756 számú hozzászólásra :
Kedves Metatron!
Örülök, hogy nemcsak én élek ezzel a bizarr, "puzzle-stílusú" munkamódszerrel. Tényleg nem lehet így gyorsan haladni, de milyen jó vele "mütyizni". Én már csak tudom, ugyanis regényt írok, méghozzá évek óta ugyanazt. Sokszor elgondolkodom, vajon be fogom-e egyáltalán fejezni, vagy életem végéig "jól elleszek vele". Én mindenestre határidőt adtam magamnak, úgyhogy most már belehúzok!

Igazából legjobban ebbe a forumba illik ez a kérdés. Gondolkoztam a pályázaton is, de végtére nem pályázatra akarok pillanatnyilag írni. lenne egy kérdésem. Mindenkihez szól aki írt ír már regényt. Hogy kezdtetek hozzá? Előre is köszönöm minden hozzászóló segítségét.

Hát valami nagyon hasonlót éltem át szinte úgyanezt. Régebben azért minden hónapban úgy egyszer-kétszer megjött az ihlet(nem is nagyon vártam rá nem kerestem igazán).Most pedig az elmúlt hónapban már a kétségbeesés szélén próbáltam kutatni. Nem tudtam mit kersek,de nem találtam meg. Végül lemondtam róla. És nem tudom mikor de utána megjött az ihlet. Írtam egy verset.Köszönöm neked sanna eddig sem pánikoltam,de azért elég erőteljesen megnyugtattál.:D

Válasz #2446 számú hozzászólásra :

Nagyon köszönöm a soraidat sanna! 🙂 A többit levélben... 🙂

Válasz #2429 számú hozzászólásra :

Arnodre!

Vannak völgyek. Ha egy hónapban keveset írsz nem azt jelenti hogy nem tudsz írni, vagy hasonló. Talán azért sem jön most olyan könynen az ihlet, mert várod, és mert le vagy fáradva. Nem viccből mondom, velem is volt már ilyen, hogy olyan mértékig fáradt voltam, hogy elfelejtettem amit kigondoltam, mielőtt a papírhoz érinthettem volna a tollat.
Lehet hogy ami eddig a költészet volt most egy kicsit más formában van jelen az életedben. Nem csak írni lehet, annyi hétköznapinak tűnő dolog van, ami valójában lelki feltöltődés.
És még valami, ha már ennyi verset írtál, nem fog eltűnni az életedből, csak ha már komolyan nem lesz rá szükséged, de ahogy olvasom, még van. A vers mindig ott lesz, ha igazán szükséged lesz rá.
Ha pedig épp nincs miről írnod, gondolkozz egy picit és nézz körül. Vagy csak olvass verseket, attól is feltöltődhetsz.
Érted? Ez nem tűnik el olyan könnyen az életedből, csak van hogy pihen. És nem az a lényeg hány verset írsz, hanem hogy az a néhány amit írtál, jelentsen számodra valamit.
🙂 Remélem egy kicsit megnyugodtál...

Válasz #2436 számú hozzászólásra :

Kedves Pablo,

a kiadásra több lehetőség létezik:
1. felhívod a verskiadással foglalkozó kiadókat és próbálod magad beajánlani (konyvkiadas.lap.hu oldalon a legtöbb működő kiadót megtalálod, a kapcsolat vagy impresszum menükben biztos van egy telefonszám, amit fel tudsz hívni és megérdeklődheted, vevők-e a műveidre illetve hogy kinek a címére/nevére küldheted a kis kötetedet). Itt csak az lehet a baj, hogy ezek a kiadók nagyon megválogatják, kit adnak ki és általában nem szeretik a névtelen embereket (sajnos!), de azért mindenképpen próbáld meg, veszíteni nincs mit.
2. olyan kiadót keresel, akik fizetség ellenében kiadják a könyved (pl. Unisher kiadó, Accordia Kiadó), de akkor kalkulálj több tízezer-százezer forinttal és kis példányszámmal
3. keress meg digitális kiadókat, a Napvilág nemrég indult Digikönyv szolgáltatása is ilyen: www.digikonyv.hu. Ebben az esetben könyved digitális formában jelenik meg, de ugyanúgy megmarad az utókornak, pl. bekerül a Széchényi Könyvtár adatbázisába is... viszont kirándulásra vagy hosszabb utazásra sajnos nem viheted, mint a papírkönyvet:)

tanácsot kérek!
eddig nem estem kétségbe ha egy ideig nem írtam semmit, úgy voltam vele majd csak jön az ihlet... de most már ott tartok h az elmúlt hónapban kettőre redukálódott a megírt versek száma és ez lassan már kétségbeejt... 🙁 szóval tutok vmi tippet adni hogyan álljak neki (persze figyelembe véve, hogy tanulok és vannak bizonyos határaim... :))

Szeretném ha véleményezétek a munkáimat...mert rég nem kaptam hozzászólást.....nem kényszer....de ha ez megnyugtat...ha kritikát írtok én is írok.....amint tudok.

Válasz #1884 számú hozzászólásra :

Na igen, kapcsolatok....hát az nálam is a minusz egynél szárnyal. De hát ez van. Akkor majd csak hobby lesz a dolog, vagy még meglátjuk....

Válasz #1880 számú hozzászólásra :

Hát... nem tudom, újságíróként igen bizonytalan és hosszú az út, mire normális keresete lesz az embernek... Persze csak akko, ha nincsenek meg a megfelelő kapcsolatai. 😀
Nos nekem nem nagyon vanak, ezért nem is igazán gondolkodom ebben.

Nekem inkább az a gondom hogy HÉVen elálmosodok, pláne pénteken, mikor időm is lenne.
Az írói pálya pedig....nem feltétlen kell sok pénzt keresni vele, elég ha csak mellék ág. Meg aztán áttvitt értelemben megoldhatod, hogy a munkád és ne csak a hobbyd legyen az írás. Én ilyeneken gondolkozom mostanság. pl. ha újságírónak vagy szerkeztőnek megy az ember....talán....

Válasz #1870 számú hozzászólásra :

Hehe, az írói pálya onnantól írói pálya, hogy az ember sok pénzt keres vele, addig csak hobbi, még ha főmunkaidőben is azt csinálja az ember 🙂

Arthus: a folyamat nekem is kb így megy 🙂

A buszon írás neccesebb, mint a vonaton írás (utóbbin csak megállók előtt és után a váltókkor vannak nehézségek), nekem speciel már csak azért sem megy, mert ha buszon olvasok vagy akár írok, mindig rosszul leszek pár perc után. :S 😀

Dehogy nem! Kicsit remegősre sikerül ugyan, de hazáig kibírja...