Alkotok

Válasz Boszika (2012-06-24 15:15:19) üzenetére:

Szia! Így már teljes a mondanivalód:-) . Igazából, én nem sok mindent tudok ehhez hozzáfűzni, mégpedig azért, mert nem gondolkodtam még ezen. Valószínünek tartom aki jobban érintett ebben a témában, írni fog a kérdésedre.
A verseidet olvasva viszont, és írtam is hozzá, egésznek tartom. Szépen írsz. Tedd is, és kedved, ne szegje semmi. Itt a Napvilágon szerintem ki tudsz teljesedni. Ehhez kívánok Neked minden jót.:-)

Selanne

Válasz Selanne (2012-06-24 14:21:12) üzenetére:
folytatás:
Értem én, biztosan nem voltak jó versek. De akkor a másik irodalmi portálon, miért emelték ki, miért jutalmaztak ( idézőjelbe persze) meg? Abban lennék kíváncs a véleményetekre, ( már ha van) hogy Ti mit tapasztaltatok ezzel kapcsolatban? Miért más és más az elfogadott stílus különböző irodalmi portálokon? Az ember azt hinné, a vers, az vers. Mindegy hová küldöm be, akkor miért ilyen nagyon eltérő sok vélemény?

Szóval ezután azt teszem, amit akkor, amikor énekelni tanultam. Megmondtam a tanáromnak, hogy operettet nem.

Válasz Boszika (2012-06-24 09:39:28) üzenetére:

Szia!

Ide még gondolom akartál írni valamit, mert úgy olvasom ki a sorokból. Lemaradt esetleg?)))

Ma szembesültem egy problémával, amihez hasonlóval akkor találkoztam, amikor énekelni tanultam. Arról van szó, hogy az ember szeret valamit művelni, és azzal kapcsolatban meg is akar tanulni mindent, amit csak lehetséges. Jönnek a szakavatottak, és "segítenek" elsajátítani a szakma valamennyi fogását. Jelen esetben a versírást. Tanácsot adnak, hogy kéne, mint kéne, és az ember hallgat rájuk, hiszen ők aztán tudják. Valójában mi történik? Jó esetben fejlődünk, jobbak leszünk, de hol a határ, amikor azt kell mondani, ezt nem engedem, ezen nem változtatok, ez így nem lesz az, amit írni akartam? Ezt KI mondja meg nekem? Lássunk egy példát. Szándékosan nem írom le az irodalmi portál nevét, de ott olyan rektorálás folyik, ami a szigorúnál is szigorúbb. legalábbis egyesek számára. Ott is leírtam, hogy két részre osztják a "költőket." Vannak a kedvencek, ők bármit írhatnak, azonnal elfogadják, és vagyunk mi, többiek. Nekem összesen két versemet fogadták el, a többi, kuka. Értem én, biztosan n

Válasz Szalai Mihály Emil (2012-06-20 16:17:09) üzenetére:

Én a nevet igazítom a történethez, vagy csak kitalálok egyet. (Pl. az alkotónevem Anachen egyik mesehősöm neve) . A Kitalált nevek általában csak keresztnevek.

Válasz Szalai Mihály Emil (2012-06-20 16:17:09) üzenetére:

Én főként egzotikus, nem magyaros neveket használok, vezetéknév nélkül. Északi, norvég, svéd, dán stb.. nevek között vannak szépen csengőek. Általában a karakter személyiségének megfelelő nevet választok. Vagy jelentés, vagy hangzás alapján. Pl.: Egy negatív főszereplőm neve, dark-fantasy kisregényemben Ranerick. Kicsit zord, sötét név - nekem legalább is 🙂

Válasz Szalai Mihály Emil (2012-06-20 16:17:09) üzenetére:

adtál egy jó ötletet, talán kreálnom kellene egy névgenerátort 🙂

Szerintem nem kell sokat agyalni egy név kitalálásán, mert minél többet töprengsz, annál kevésbé fog tetszeni. Fontos a műfaj is, egy vidám, kissé elrugaszkodott történethez illenek a beszédes nevek, mint Virág István kertész, vagy Bivaly Tibor pénzbehajtó.

Válasz Szalai Mihály Emil (2012-06-20 16:17:09) üzenetére:
Igyekszem kerülni a teljes nevek használatát, mivel személyiségi jogokat is sérthet vele az ember. Ha lehet, kitalált neveket használok. Külföldi neveket nem igazán. Az angolos nevek pedig számomra nyugatmajmolásként hatnak. Ismerek eseteket, amikor még a fantázianevek is betaláltak és problémákat okoztak. Nem könnyű dolog ez.

Én, a szatíráimhoz olyan neveket választottam,amelyek szerintem a legjobban illenek a karakterekhez. Aztán, vagy eltaláltam, vagy nem. Külföldi nevek vonatkozásában nem tudok nyilatkozni,mert én nem használom őket.

Válasz Metatron (2006-07-11 15:30:04) üzenetére:
Ha valami történet kipattan a fejemből, akkor előkotrok hasonló stílusú, témájú könyveket a könyvtárból, vagy elkezdek olvasgatni a neten. Ez általában segít (nem is kell feltétlen hasonló témájúnak lenni, néha megteszi egy sima kalandregény is nálam). Sokszor akkor is hatásos, ha csak egyszerűen nincs kedvem írni.

Szép napot! Segítséget szeretnék kérni, ha lehetséges. Van-e valaki (pszichológus, pszichiáter, esetleg pedagógus, nevelőtiszt stb.) aki valaha kapcsolatba került tudatmódosítókkal? Értem ez alatt, hogy állítólag léteznek olyan szerek, amit ha beadnak valakinek, az illető mindent végrehajt, amire utasítják, de utána nem emlékszik semmire. Hogy működik, vajon mit érez az illető, amíg a hatása alatt áll (O.K. persze, ezt nehéz elmondani, ha nem emlékszik, de mégis) stb. stb. A pokol tornáca c. regényemhez kellene az infó.
Megköszönöm a segítséget.
K.

Válasz Zöld Zsázsa (2011-10-23 14:14:11) üzenetére:

Én is úgy gondolom, hogy nem hagyna fel ilyen "apróság" miatt, csak az utolsó mondatára reagáltam.

Válasz Don Paco (2011-10-22 19:17:04) üzenetére:

Nem hinném, hogy Gunoda felhagyna ilyen csekélység miatt 🙂 különben is tegye fel a kezét, aki nem első sorban a maga örömére alkot (kivéve, amikor jön a határidő 😛 )

Válasz Gunoda (2011-10-21 22:20:57) üzenetére:

Az is igaz, hogy a fiók sosem kritizál durván 🙂 De nem erre gondoltam, hanem arra, hogy akkor sem szabad egyetlen ember véleménye miatt felhagyni az írással, ha az illető egy ismert és elismert szerző.

Válasz Don Paco (2011-10-21 18:27:23) üzenetére:

Igazad van, sosem szabad elcsüggedni. Az asztalfiók a leghálásabb közönség. 😛