Alkotok

Válasz Finta Kata (2010-10-10 00:00:09) üzenetére:

Ó, ez milyen szép, tényleg. 🙂

Válasz Zöld Zsázsa (2011-05-16 21:00:58) üzenetére:
😀
Azok a fránya mellékhatások!
🙂

Még jó hogy visszaolvastam utolsó pár bejegyzést, mielőtt ideöntöm az összes panaszáradatom, mert így látom, hogy még van remény 🙂
Csak most kicsit elkeseredtem, mert bár nagyon klassz, hogy megjelentetik egy-két versem minden hónapban a Penna magazinban (Bíró Szabi féle társaság), valahogy pont most úgy vagyok vele, hogy alig vannak új verseim, a régieket meg már nagyon unom. És pont ma megörültem, hogy á van egy egész friss, visszakerestem a levelezésünk, nem találtam meg benne, ó remek mondom, akkor még nem küldtem el, de kiderült, hogy már megjelent az előző haviban :S szóval nem csak hogy totál semmi új vers, ráadásul még totál semmi agy is, nagyon széjjel estem... lehet, ez a gyógyszertanszigorlatszindróma részjelensége... remélem igen és elmúlik hamar... szeretnék már írni... vagy legalább összeszedett gondolatmenetekkel rendelkezni...

Válasz Finta Kata (2011-02-04 17:29:56) üzenetére:
Azóta valószínűleg sok minden megváltozott már Andrea életében.
🙂

Válasz Vesztergom Andrea (2010-10-10 00:09:32) üzenetére:

Te nem égtél ki, annyira már ismerlek. Azonban egy nőnek, a munkája, háztartása, s nem beszélve két kis krampusz* (Tőled kölcsönzöm e szót) testi és lelki fejlődésének ellátása mellett nemigen jut ideje kedvtelésére - még csak gondolni is. Az is nagy szó, ha az olvasásra még igen. Élettapasztalom. Nyugdíjas korom előtt csak igen ritkán tudtam egy-egy újság részére valamilyen rövid cikket eljuttatni, vagy amikor a munkakörömből fakadóan a hivatal íróasztala mellett tehettem hasonlót.

Válasz Vesztergom Andrea (2010-10-10 00:09:32) üzenetére:

Én is pont ebben a cipőben járok, és nem örülök neki... pedig most még időm is lenne rá. Itthon gubbasztok betegen.

Válasz Vesztergom Andrea (2010-10-10 00:09:32) üzenetére:
Szerintem, ez nem kiégés, csak gyűjtésen vagy. Minden művész, mielőtt alkot, először gyűjt. Jelen esetben olvas, figyel, tájékozódik. TÁPLÁLKOZIK. A "nagyok" akkor szoktak kiégni, amikor kikerülnek abból a közegből, amiből az alkotásaik építkeztek. Az ingerek, hatások, tapasztalatok megszűnésével ég ki egy művész. Amikor például vásárol egy kieső helyen lévő ingatlant. Vesz egy ódon kastélyt. Visszavonul a saját kis elefántcsonttornyába. Ha ez rád nem jellemző, akkor nincs mitől ijedezned. Aki boltba jár, beszélget a szomszédjával, a munkatársával, látogatja a rokonait, az nem éghet ki. Napi ingerek érik az élet különböző területein. Erre reagál írással a költő, az író.
Ha ezt mégsem teszi, meg, akkor lehet, hogy szabadságon van, vagy egyszerűen csak lusta. De ettől még az, aki.

Hobbyköltő...poéta-palánta...ilyesmikkel aposztrofáltam az irodalmi tevékenységemet anno.
Immáron főállású olvasóvá váltam.
Sajnos.
Nem megy, na.
Kiégés-szindróma, vagy mi ez.

Válasz artur (2010-10-09 23:41:41) üzenetére:

Artúr - Te remekül összefoglaltad az írókról alkotott véleményedet. Az aranymondásaim közé elteszem, annyira tetszik:
"Az írást nem lehet tervszerűen végezni. Az ihlet nem kapható a boltok polcain. Aki határidőre, megrendelésre ír, az az iparos. Aki kedvtelésből ír, az a művész. A profi abból él, az amatőr abból fejlődik."
De most már elteszem magam holnapra!
Nektek is jó éjt!

Válasz Vesztergom Andrea (2010-10-09 23:25:53) üzenetére:
Gyerekkorom óta írok valamit. Lehet, hogy irodalom, lehet, hogy nem. Ezt majd az olvasók eldöntik. Volt ebben a folyamatban egy "rövid" kihagyás. Körülbelül öt év, amikor nem volt lehetőségem ezzel foglalkozni.
Akinek az írás olyan időtöltés, mint a horgásznak a pecázás, vagy drukkernek a meccsre járás, akkor nem létezik olyan, hogy vége. Legfeljebb szünet van.
Az írást nem lehet tervszerűen végezni. Az ihlet nem kapható a boltok polcain. Aki határidőre, megrendelésre ír, az az iparos. Aki kedvtelésből ír, az a művész.
A profi abból él, az amatőr abból fejlődik.

Én meg nem alkotok...január óta KÉT verset sikerült -gyakorlatilag- öszeizzadni. Erőltetetten.
A régiekből élek.
Most akkor...vége?

Igen, én is alkotok, és olyankor ér egy kis-nagy öröm, amikor látszata van!
Szeretettel közlöm Veletek, aki szeret olvani, nézzen be a
www.mek.oszk.hu honlapra, most jelent meg az Anna három lánya c. regényem. Belépni úgy lehet, hogy ha jobbra fönt a NÉV-hez a nevemet (Finta Kata beírjátok.
Nem az fönt, hanem névsorban megtaláljátok.

Válasz Poppy (2010-07-10 16:41:18) üzenetére:
Ohh... köszi 🙂

Válasz alien (2010-07-10 16:10:59) üzenetére:

Ha prózáról van szó, szerintem fordulj Gunodához, ha versről, akkor Kántás Balázshoz vagy Fazekas Istvánhoz. Róluk kifejezetten tudom, hogy foglalkoznak műfordítással.

Sziasztok! Ha az ember azon morfondírozik, hogy kipróbálja magát a műfordítás világában, hogyan kellene hozzákezdenie?