Állatságok

jóvanna, hiszek neked 🙂
Ma kimentettem a kéményünk tisztítónyílásából egy verébfiókát, igaz, miután kirepült onnan, fél órán át hajkurásztam a házban, de aztán megfogtam és szabadon engedtem, Pedig utálom, hogy összekakkantják a kerítést.

Válasz Hanga (2007-09-16 08:40:18) hozzászólására:
Jójó, szakembertől hallottam ezt a hírekben, lehet hogy csak kacsa, és nem fecske.
:DDD

Válasz artur (2007-09-16 01:45:51) hozzászólására:

Akkor is vidámnak tűntek, nna, úgy csicseregtek, mint a vénasszonyok a piacon.

Válasz Hanga (2007-09-15 21:56:15) hozzászólására:
Bocsi, el kell, hogy keserítselek. A fecskék pihenni telepedtek a párkányra, de nem a hosszú út előkészítése gyanánt, hanem, mert készültek a hosszú útra, a szennyezettség miatt, már az elején elfáradtak. No és a rövid jó idő miatt fiatalabban és rutintalanabban vágnak neki vándorlásuknak.
SAJNOS:-(

Válasz artur (2007-09-15 10:21:39) hozzászólására:

Nálunk meg egyre több,szerencsére! Az utcánk végére három éve költözött egy gólyapár, idén is négy fiókájuk lett, jó volt nézni napról napra, hogy nőnek.
Múlt héten meg a könyvkötőműhelyem ereszcsatornáját lepték el a fecskék, volt vagy negyven kis madárka, aztán hirtelen eltűntek nagy csivitelve. Lehet, hogy tőlem indultak a nagy útra? Rém büszke lennék!

Válasz Crystalheart (2007-09-15 13:20:36) hozzászólására:
Van olyan színjáték, amihez éppen hogy el kell veszítenünk az eszünket:DDD, de igazad van, kell hozzá:-)

Válasz Rozália (2007-09-15 12:11:40) hozzászólására:

Persze, mert a színjátékhoz ész kell 🙂

Válasz artur (2007-09-15 10:23:37) hozzászólására:
És maguk az állatok sem játsszák meg magukat, hanem mindig önmagukat adják. Bár a kutyák néha hajlandók egy kis színészkedésre bizonyos célok elérése érdekében.

Válasz eszkimo (2007-09-12 19:51:05) hozzászólására:
Az állatoknak van valamilyen érzékszervük szerintem, amire a tudomány még keresi a választ. Megéreznek minket, hogy milyenek is vagyunk, nekik nem lehet hazudni, mert azt csak beszéddel lehet.

Válasz Rozália (2007-09-12 10:07:52) hozzászólására:
Sajnos évről-évre egyre kevesebbet...

szuper lehet napi szinten találkozni bármilyen állattal, nagyon megnyugtatóak tudnak lenni, rám legalábbis ilyen hatással vannak. Kb. a 20év alatt,amit a szüleimnél töltött, a nyugalom megtestesitője voltam, viszont az utolsó 13évem,amiota városon lakom,kész "idegbaj". Persze azért igyekszem kikapcsolodni, legutóbb,mikor lovon ültem, a szerencsétlen pára idegösszeomlást kapott tőlem...:).....,pedig csak egy sima séta volt....,amikor meg hazalátogatok a szüleimhez, a kutya elkezd őrülten körözni a ház körül és szinte végkimerülésben rogy össze.....,
nos,ujabban én ilyen hatással vagyok rájuk, csak a macsek dorombol békésen az ölemben.

Elköltöztek a fecskék és a gólyák is. 🙁
Sebaj, jövőre viszont látjuk őket.

Válasz Hanga (2007-09-02 22:30:30) hozzászólására:

Klassz lehetett!

Visszatértem, 13 ló, 2 boci (két hónaposak), 11 bárány és 6 kecske közül, ÁLLATI jó volt a lovasfarmon, minden ruhám lószagú, amit én imádok, a családom kevésbé kultiválja, de sebaj. Szétlovagoltam a valagomat, kicserepesedett a szám a portól, de nagyon feltöltődtem. Mondtam már, hogy imádom a lovakat ?!

Ja, és voltam öko-túrán a Tisza-tó eldugott kis szigetecskéi között, csónakkal. Láttam tök közelről kárókatonát, kanalas gémet, szürkegémet, egymillió sirályt, kb. ugyanannyi vadkacsát, kányát, meg egy vidralábnyomot is. A parton meg milliónyi pockot és egeret 🙂 Ez is fantasztikus volt! Mi Tiszanána oldaláról csekésztük be a tavat, de szinte mindenhonnan indulnak csónakok, a tó körül. Nézzétek meg, ha arra jártok !!

Válasz Rozália (2007-09-01 10:53:14) hozzászólására:

Van másik ;] Anyja-lánya 🙂