Olyan lyukas már a szűröm,
hogy az esőt azzal szűröm
és a sapkám, ne is mondjam,
azt akarják, már ne hordjam.
Olyan koszos, de nekem kedves,
az is lehet, kicsit tetves.
Ha így van, nincs már bajom,
legalább van háziállatom,
éhes vagyok, megpirítom,
vágok hozzá jó pofát,
csapok egy nagy lakomát.
Lyukas cipőm, sohasem ragyog,
a szagról tudod, hogy itt vagyok,
látsz a buszon, már nem kacagsz,
melléd ülök, hozzám ragadsz.
Szabad vagyok, mint a madár,
minden nap más kuka vár,
találok majd, szép ruhát,
néha-néha vacsorát,
mert te öltöztetsz, te etetsz,
az sem baj, ha kinevetsz.
Könnyedén élem az életem,
majd meghalok harminc évesen,
ha így lesz, azt se bánom,
nem sír értem fiam, lányom,
se rokonom se barátom,
magam leszek, belátom.
Eltemetnek, csak a föld könnyezi,
mert rothadt húsom ölét szennyezi.
Pokol tüzén megtisztulok,
ilyen lesz, ha elpusztulok.
16 hozzászólás
Kedves József!
Erről az oldaladról még nem ismertelek. Nagyon szellemes mókás verset alkottál. pergős és ritmusos. Sajnos ha mélyen belegondolok akkor a nevetésem vissza kell fognom. de tényleg nagyon tetszett!
Barátsággal Panka!
Köszönöm kedves Panka. Nemrég a Dunaparton beszéltem egy hajléktalannal, aki tudja, hogy eléggé rossz a sorsa, de nem veszi olyan tragikusra. Ezért írtam én is egy kicsit humorosra a verset. Örülök, hogy tetszett.
Üdv: József
Kedves József!
Egy hajléktalan számára különösen fontos, hogy könnyedén vegye az életet, mert ez túlélése záloga. Ha van ereje hozzá, hogy kicsit lélekben felülemelkedjen hányattatott sorsán, akkor talán létezik számára kiút.
Szeretettel: Rozália
Kedves József!
Nekem is feltűnt az ellentmondás versed humoros megfogalmazása és a kemény, komoly mondanivaló között. Remekül ötvözted a kettőt, és mintha a tréfás, pattogó sorokkal próbáltad volna enyhíteni azt a mindennapi küzdelmet, amelyet egy hajléktalan vív a puszta életben maradásért. Jó vers:)
Üdv: Borostyán
Kedves Rozália! Talán a nyár teszi, hogy könnyedébben veszi a sorsát, hisz ilyenkor nekik is egy kicsit könnyebb, hisz a hidegtől nem kell félniük. Az a baj, hogy ök hiába akarnak változtatni, segítség nélkül nem megy. Hisz ki ad ma munkát egy hajléktalannak. Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Kedves Borostyán! Mint már írtam, talán a nyár miatt nem veszik annyira tragikusan a sorsukat. A fiú akivel beszélgetni szoktam, abbol él, hogy minden nap végig megy a Dunaparton és gilisztát árúl a horgászoknak, így keres egy kis pénzt, amit sajnos ő is cigire, meg alkoholra költ. Még nincs harminc éves, de negyvenek néz ki. Az a baj, hogy nem lát kiutat, bár lehet, hogy nem is keres. Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Vidám az a koldus akit ismerek, és sokszor beszélgetek vele…
Régen főmérnök volt az EGIS-ben.
Ma már földönfutó….
Megállított a télen…tudnál nekem egy bakancsot hozni? Fázik a lábam.
Pénzt soha nem kért…bakancsot kapott…
Jó ember vagy, Dinipapa. Tudod az emberek töbsége elfordúl ezektől az emberektől.
Sokan ép azért lesznek hajléktalanok, mert elvesztik a munkájukat.
Mikor megyek a temetőbe egy olyan parcella mellet megyek el, ahova öket temetik, név nélkül és egyre több a fejfa. Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Személyesen is ismerek néhány hajléktalant, de az ő sorsuk talán valamivel könnyebb. Ők az AHA Színház tagjai. Tündériek, kedvesek, értelmesek, idősek, fiatalok. Az iskolánkban minden évben találkozom velük.
Utcán élő, sorstalan társaikat nagyon sajnálom. Bánt, hogy ennyien vannak, és nem mindenki került önhibájából erre a sorsra.
Tetszett a versed. Köszönöm.
Köszönöm kedves Zsuzsi, hogy olvastad a verset és örülök, hogy tetszett. Én is ismerek sok hajléktalant. Van akit csak látok minden nap, de van akivel beszélgetni szoktam. Közös bennük, hogy majdnem mind alkoholista. Meg vannak törve, mint hitben, mint egészségben. Most nyáron valamivel könnyebb, de télen nagyon nehéz lehet nekik.
Üdv: József
Nagyon sajnálom a hajléktalanokat. Nem tudnám őket megbántani a világért sem. Ma egy ilyen átkozott világban élünk, bántja őket a sors éppen eléggé. Köszönöm, hogy te is odafigyelsz rájuk. Talán megenyhül az újgazdagok, netán a mindenkori kormány lelke és tesznek is valamit annak érdekében, hogy ne így legyen. Senki sem viszi el a másvilágra az összekuporgatott, vagy éppen összelopott vagyonát. Szeretettel üdvözöllek.
Edit
Kedves Edit!
Én is sajnálom a hajléktalanokat, ahol tudok segítek is nekik. Hol ruhával, hol pár forinttal, még akkor is ha tudom, hogy úgy is alkoholra költik.
Örülök, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Kedves Szhemi!
Nagyon szép, igaz hangvételű verset írtál a hajléktalanokról!
Sajnálja az ember őket, de mindegyiken nem lehet segíteni( Nincs annyi pénz) vagy ( Nem hagy magán segíteni, csak elzüllik)…Én is szoktam adni nekik, pénzt is ételt is és ruhát is, de annyian vannak azt nem lehet győzni…
Gratulálok írásodhoz!
Szeretettel: Csilla
Kedves szhemi!
Eleve megfogott a témaválasztásod, a hajléktalanságot nem szokványos feldolgozni az irodalomban, pedig súlyos probléma.
A verset magát végig élvezet volt olvasni kellemes stílusa, kedves, de irónikus humora, találékony, dallamos rímei miatt.
Az ember a sajnálat mellett talán meg is szereti kissé a hajléktalanokat, a sorok mögött rejtve pedig ott van a néma felkiáltás: Gyere, segíts rajtam!
És persze ugyanígy megbújik benne a társadalomkritika is, én legalábbis ezt olvasom ki belőle.
Tetszett a műved és gratulálok hozzá!
Üdv.:Tamás
Kedves Csilla!
Örülök, hogy rátaláltál erre a versemre.
Sajnos akivel régebben beszélgetni szoktam a Duna parton, már nem él, balesetben meghalt és most egy jeltelen kereszt alatt nyugszik.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József
Kedves Tamás!
Nagyon együtt érzek a hajléktalanokkal. Szoktam velük beszélgetni és sokan vannak, akik nem tehetnek arról, hogy ide jutottak. Még diplomás emberek is vannak köztük.
Neked is köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József