Az élet igenis szép

Válasz Zöld Zsázsa (2009-12-18 22:55:48) üzenetére:

Ügyes voltál Zsázsa, csak így tovább!:)))

Nekem a cipőm és a csizmám is magassarkú. (mindegyik) Eddig még megúsztam az elesést, remélem így is marad...bár tavaly megcsúsztam néha a jégen.:)

Válasz Hanga (2009-12-18 21:41:21) üzenetére:

... ha már ez a téma, meg merem én is említeni az apró örömömet:) a vizsgaidőszakban, túl a belgyógyászat vizsgán és az összes olyan gyakorlaton, ahol rövid és lakkozatlan köröm kötelező, most növesztem sőt szalagavatón voltam és ki is festettem 🙂 pirosra :):):) ennyit a leendő orvosnők nőiességének kiélési lehetőségeiről 🙂
De legalább ötösöm van belgyógyászatból 🙂

Válasz Phoenix (2009-12-18 09:59:07) üzenetére:

Hát igen, az örök nők 🙂
Nem vagyok amúgy egy "cicababa", de szeretem nőnek érezni magam 🙂

Válasz Hanga (2009-12-17 20:34:40) üzenetére:

Akár magamat látnám lelki szemeim előtt 🙂 Nekem is van ugyanis egy magassarkú, csodacsizmám, amivel úgy jártam, mint te. Azóta én is beszereztem egy lapos talpú, hótaposót. Nem olyan csini, de legalább ép csonttal ússza meg az ember, ha kimerészkedik 🙂
Én már vagy két hete karácsonyi hangulatban úszok 🙂 Olyan jó 🙂

Válasz Hanga (2009-12-17 20:34:40) üzenetére:

Ma én is karácsonyoztam, 12 önkéntes segítő társaságában. Csodaszép volt, amikor eloltottuk a villanyt, csak a teamécsesek égtek mindegyikünk kezében, és kívülről a havas utcák, házak fényei... Na, rám akkor tört a karácsonyi fíling! Volt, aki még pityergett is, úgy elérzékenyült... és a következő menet még hátra van: a betegek karácsonya hétfőn. Az még ennél is meghatóbb szokott lenni.

Válasz zsike (2009-12-17 17:52:38) üzenetére:

Hááát, majdnem 🙂
De csak hazacsúszkáltam valahogy a gyönyörűszép-magassarkú-nőcis csizmámban, amiről kiderült hogy egy meseszép darab, de úgy csúszik, hogy párszor majd' seggreestem, és be is ázott. Tehát ma, okulva a tegnapból, a hótaposó bőrbakancsomban indultam útnak Debrecenbe 🙂
Ja, és ha már az "élet igenis szép", akkor megemlítem, hogy ma, a debreceni sétálóutcán rámtört végre a karácsonyi "fíííling", amikor a lányom hóangyalt készített éppen, én kortyoltam a fincsi forralt bort és közben megszólalt a nagy hangszórókból Zorántól a "Kell ott fenn egy ország", amit bizonyos okok miatt nagyon szeretek, olyan jó érzés töltött el. Na, mondom, ez a Karácsony. A békés megelégedés önmagunkkal és a minket körülvevő világgal.

Válasz Hanga (2009-12-16 20:40:16) üzenetére:

Hahó Piroska! Már sok fél óra telt el, mégsem jelentkeztél itt újra.
Szükség volt a hókotrókra? :)))))

Válasz Phoenix (2009-12-16 19:27:28) üzenetére:

Itt nem. Itt szakad. 🙂
Most megpróbálok az irodából utat törni hazafelé. Ha sikerül, úgy fél óra múlva ismét itt vagyok, ha nem, hívjátok a böszörményi hókotrókat 🙂
(Piros sapka, piros kabát....)

Esik a hó!!! 😀 😀

Válasz Hanga (2009-12-10 19:01:13) üzenetére:

Éljenek a bürokraták, jó sokáig - kenyéren és vízen, valami várbörtönben! 😛

Válasz Hanga (2009-12-10 19:04:13) üzenetére:
De az élet a tanyán is szép. Sőt! lehet hogy lassan ott lesz a legszebb.
:-)))

Szóval én úgy érzem, jó ember voltam, de nem igazán könnyítették meg a dolgomat. Annak a nőnek pedig (a zálogcédulából ítélve és a lakcímkártyán szereplő cím : Hajdúböszörmény, Tanya ...., gondolhatjátok hol lehet, a Világ végén) biztos nem lett volna pénze új iratokat csinálni. A leginkább a rendőr reakciója döbbentett meg egyébként.

Én múlt héten egy patika előtt találtam egy csomó szétszórt iratot (3 TB-kártya:egy anyukáé és két kisgyereké, ugyanennyi lakcímkártya, befizetett csekkek, zálogcédula) , be is vittem a rendőrségre, mire a rendőr ott forgatta a kezében vagy öt percig, motyogott az orra alatt, hogy "hát biztos zsebtolvajok voltak, de ő ezzel nem tud mit kezdeni, vigyem át a polgármesteri hivatalba, mert a talált tárgyakat ott kezelik". No, átvittem, ott a negyedik irodában közölték velem, hogy az a kolléganő, aki a talált tárgyakkal foglalkozik, most ment nyugdíjba, és még nincs helyette más, menjek az Okmányirodába. Átmentem, Ott csak meregették a szemüket, hogy hát erről kéne valami jegyzőkönyv, vagy nem is tudják, mire besokalltam és közöltem, hogy adják vissza, majd én feladom egy ajánlott levélben a tulajdonosának. Szerencsére észrevett egy ott dolgozó lány, aki anyukám tanítványa volt és azt mondta,majd ő postázza az Okmányiroda nevében...

Válasz Gunoda (2009-12-08 19:56:13) üzenetére:

Nekem egyszer a 6-os villamoson ellopták a pénztárcámat a csukott válltáskámból. Hogy hogyan csinálták, I don't know.

Júj egyszer nekem is majdnem elcsórták a telefonom, mondjuk hülye voltam mert nyitva volt a táskám a vállamon. De volt valami kedves nő a közelben aki észrevette és nem csak bambán nézett hanem szólt is 🙂 szóval az emberek azért jók... 🙂