Az élet igenis szép

...Meg egyszer a zsebembe nyúltak be a piacon. A delikvens egy rakás taknyos zsepibe markolt, ráadásul még rá is vertem a kezére, amikor megéreztem a matatását... 😀 Szóval, eddig még megúsztam a nagyobb drámákat. Remélem, ez továbbra is így lesz. 🙂

Válasz zsike (2009-12-07 19:19:17) üzenetére:

Húúú, ez nagy kibabrálás... nekem csak egyszer nyúltak bele a pénztárcába a 6-os villamoson, vagy 10 évvel ezelőtt. Akkor vettem csak észre, amikor az illető dühösen visszadobja a pénztárcámat a táskámba. Már akkor töküres volt, amikor fáradságos munkával kikaparta belőle... 😛 😀

Válasz Arthemis (2009-12-07 17:23:37) üzenetére:

Volt egy időszak az életünkben, amikor a mostaninál is szegényesebben éltünk.
/Két kicsi gyermek, egy kereset és egy kis gyes/ Karácsonyra szerettünk volna a gyerekeknek
vásárolni és a táskámból "eltüntették" a pénztárcámat. Sírógörcs, stb. de a tárca nem
került elő. Rettentő szegény karácsonyunk volt abban az évben. Nem szétszórt , de annál figyelmetlenebb voltam. Azóta is téma a családban, ha azt halljuk a TV-ben: "Vigyázzunk
jobban értékeinkre!" Főleg, így karácsony táján.

Válasz Gunoda (2009-12-07 16:51:26) üzenetére:

Én gyerekkoromban nagyon sok mindent elhagytam, egy táborban a lepedőmet is...azért komolyan kikaptam otthon...most sem vagyok összeszedettebb...legalábbis nem sokkal.:(

Válasz artur (2009-12-07 00:22:48) üzenetére:

Emlékszem, én egy kulcscsomót hagytam el sok évvel ezelőtt... az albérleti lakásomét. Nagyon gáz volt, amikor este hazaérve rájöttem, hogy nincs mivel kinyitnom az ajtót, aztán, amikor pótolnom kellett a speckó kulcsokat, és végighallgatnom a háztulajdonos sirámait... Brrrr! Na, azóta nagyon vigyázok a kulcsaimra!

Válasz Zöld Zsázsa (2009-12-06 23:33:15) üzenetére:
Ha csak egy intő lett volna!
:-)))
Azokat egy idő után már nem számolja az ember.
🙂
Örülök, hogy szerencséd volt. Sok ismerősöm van, akik bizony végig szenvedték az elvesztés utáni procedúrákat. Anyagilag is megrendítő a dolog, ahogy mesélték nekem.

Válasz artur (2009-12-06 21:22:21) üzenetére:

...egy intővel együtt, nem? 😀 Nálunk általános iskolában legalábbis ez történt valakivel, aki hasonlóképpen járt el, pedig róla senki nem feltételezte, hogy direkt követte volna el a dolgot... 🙂 szegény pórul járt... van ez így. Nekem viszont tényleg mákom volt most. Úgy örülök 🙂

Utoljára diákkoromban vesztettem el fontos iratot. Az ellenőrző könyvemet, de az szándékos volt. Kivittem otthon a szemetes vödröt, és a vétlen füzetke a kukában landolt. Az akció viszont felesleges volt, mert az új könyvbe az összes addigi jegyem újra be lett írva.
:-)))

Válasz Zöld Zsázsa (2009-12-06 20:37:31) üzenetére:

Húúú, ez nagy mázli, és a pasas rendes volt, hiszen akár el is dobhatta volna... Egyszer én is találtam az utcán diákigazolványt meg más iratokat. Szerencsére a közelben volt egy középiskola, s amikor oda bevittem, a portás ráismert az igazolványképről a kiscsajra, aki elhagyta őket.

Az emberek igenis JÓK.
Tegnap átmentem egy barátnőmhöz csak a lakótelepi egyforma házak közt nem találtam a házat, úgyhogy telefonáltam, csak tele volt az összes kezem közben, és nem vettem észre, hogy az akciónak áldozatul esett a telefontokom, vagyis kiesett a hónom alol, benne az összes iratommal meg bérletemmel (amiket gondosan úgy hordok ott, hogy mindig nálam legyen és kéznél legyen).
Fél órát keresgéltük, semmi :S
Miután feladtuk, pár percre rá telefonált egy hapsi, hogy megtalálta, itt van 2 házzal odább... :):):)
Mázli, mert ezeket a nyavalyás iratokat pótolni irdatlan drága mulatság és nagyon nagy macera, sok idő és utánajárás... sajnos egyszer már eljátszottam 2 éve. Szerencsére nem kell ezt most megismételni 🙂

Válasz Poppy (2009-12-01 20:06:38) üzenetére:
Elképzeltem, hogy minden szál ibolya mellett ott áll egy biztonsági őr, a lábánál pedig egy őrző-védő kutyus liheg.
🙂

ibo-jeeeeeeeeeeeeee 🙂 akarom mondani , ibolya.

Válasz Poppy (2009-12-01 20:06:38) üzenetére:

Hmm, ez valószínűleg az idei utolsó ibolye 🙂
De akkor mi lesz tavasszal? Újra virágozni fog? Nincs itt egy kertész, aki ért ehhez?

Válasz Hanga (2009-12-01 20:01:13) üzenetére:

Jaj, de szép! Bár már védett, nem? 😉

Apukám anno minden évben hozott egy-egy csokor ibolyát és hóvirágot az elsőből, anyukámnak és nekem is.

Ma (csak hogy mindenkiben tudatosuljon: DECEMBER VAN!!!) ibolyát szedtem kicsiny városkám még kicsinyebb utcájának böhömnagy árokpartján. És illata is van a kicsi virágnak, hjaajj, érzitek?? Megőrült a természet.