Az élet igenis szép

Válasz artur (2007-06-10 17:47:17) hozzászólására:

Élőben más vagyok társalgásügyileg... Komolyan mondom, nem vagyok egy nagy dumagép. Főleg, ha 1 darab embernél többel kell beszélnem 😀

Válasz Crystalheart (2007-06-10 17:22:42) hozzászólására:
Pedig az élet szép, unalmas nem lehetsz, ezt a hozzászólásaidból fel lehet mérni.
:-)))))

Válasz Zöld Zsázsa (2007-06-10 17:18:45) hozzászólására:

Nem valószínű, hogy túl érdekesnek találnák a társaságomat - bazi unalmas tudok lenni -, ezért nem is erőltetem soha az ismerkedést 😀

Persze nagyon szomorú meg nehéz dolog otthagyni a megszokott környezetedet, de fantasztikus dolog új emberekkel megismerkedni! Ezért (is) imádok utazni, szerencsére gyakran volt már alkalmam, a sulim támogatta az efféle törekvéseket.
Egyébként nem kell ehhez (mármint az új emberekhez) túl messzire menni, a legegyszerűbb szerintem megismerni a barátaid barátait. Nagyszerű dolog, komolyan. Én is ismertem már meg néhány nagyon értékes ember emódon.

Válasz Crystalheart (2007-06-09 03:53:15) hozzászólására:
Csak azért írtam, hogy tudd, menyire átérzem a dolgot, de bízom benne, hogy neked is, és a hozzád hasonló sorstársaidnak is könnyebb lesz...és jobb.
😀

Válasz artur (2007-06-09 03:36:52) hozzászólására:

AZ nem lehet jó, de ez elég lazán kapcsolódik a témához 😀 Ám legyen 🙂

Válasz Crystalheart (2007-06-08 18:46:25) hozzászólására:
Most képzeld el akkor azt, hogy 35 éves fejjel otthagyni csapot-papot, és újra kezdeni másik városban mindent előlről...
Amúgy pedig igazad van...miben is?
:DDD

Válasz Zöld Zsázsa (2007-06-08 14:03:23) hozzászólására:

Hehe, jó neked... Mi 6.-os korom után elköltöztünk Csömörről, egy normális iskola normális osztályából ide ebbe a putri izébe kellett jönnöm, ahol minden második osztálytársat kiutálnak, főleg, ha az nem elsőtől fogva van az osztályban... :\ Szóval itteniekkel csak néhánnyal tartom a kapcsolatot, de ők nagyon jó barátaim. Még szerencse, hogy egy vonattal megyünk, különben őket sem látnám 😀

Tegnap elindultam biciklivel, hogy elmegyek a tejért (jár nekünk bocitej, igazi, nagyon finom, csak el kell érte mindig menni) - és csak pár utcára jutottam, mert összefutottam általános iskolai osztálytársammal. (Szégyen, hogy itt lakik a közelben és alig találkozunk...) Persze azonnal leálltunk csevegni, annyira jó volt beszélgetni valakivel, igazán beszélgetni és nem "dumálni"... Megvitattuk az élet nagy kérdéseit, és persze megegyeztünk, hogy lesz osztálytalálkozó nemsokára! 🙂

Válasz artur (2007-06-06 23:44:11) hozzászólására:

Idézném saját magamat, Az ember tragédiája- érettségi tétel zárszavammal:
Az élet értelme maga az élet.
Már akkor is hogy tudtaaaaam!

Válasz Hanga (2007-06-06 20:48:15) hozzászólására:
Meg még egy kicsit több is.
:-)))

Az éééleeet szééép, az éééleeet miiindeeeeen .... 🙂

Válasz onsai (2007-06-04 23:46:15) hozzászólására:
Igenis így van, teljesen egyet értek veled:-)

Itt csellengek pár hete a Napvilágon, de ebbe a topicba először nézek be. Engem elriasztott a címe...mi az, hogy "igenis szép": 😀 Szerintem simán csak szép, minden dac vagy bizonygatás nélkül. 😀

Kedves Linglin,

remélem elhiszed, nem sértés volt a cél, bár mostanában mintha mindenki kicsit érzékenyebben reagálna egy-egy szerkesztői beírásra...
A fórum nyitóüzenetében azért hangsúlyoztam ki, hogy történetek szerepeljenek itt elsősorban, mert azt szeretném ezzel minden idelátogatónak bizonyítani, hogy igenis történnek velem/veletek/velünk szép dolgok az életben. Tehát nem az volt a fő cél, hogy gödörbőlkirántós ötleteket soroljunk itt fel, hanem hogy a saját életünkből olyan kis történeteket osszunk meg a többiekkel, amelyek jobb kedvre derítettek, amelyektől visszajött az életkedvünk vagy esetleg kellemesen csalódtunk valakiben/valakikben. Pl. A mostani rendőrmizériás időszakban történt meg a férjemmel, hogy megállították és igazoltatták, s bár bele lehetett volna kötniük (jogosan!) sok mindenbe és megbüntethették volna 30ezer forintra, végül megtizedelték a büntetését (persze nem zsebbe, hanem ahogy kell). Tehát bárki bármit mond és bármilyen lincshangulat is van az egyenruhások ellen, és fújolnak rájukszámomra ez a történetecske (is) a bizonyíték, hogy nem mindenki 'olyan', hogy ott is vannak rendes, emberséges alkalmazottak (mint mindenütt máshol)...
De mesélhetném azt is, amikor két gyerkőcömmel beállítottam nemrég a postára (az egyik még babakocsis), és ugyan kétszer kellett sorbaállnom két különböző dolog miatt, mindenki segítőkész volt, a postáskisasszony pedig, akinél először intézkedtem, szólt a másik ablaknál levő kolléganőjének, hogy soron kívül odamehessek. Ez nekem - bevallom - jólesett, és igenis feldobta a napomat, bármily jelentéktelen eset is volt, nekem sokat jelentett...

Nem kell tehát semmilyen világrengető eseményre gondolni, gyakran elég egy mosoly, egy-két jó szó, hogy szebben lássuk a világot. Hidd el, a saját történetek sokszor sokkal nagyobb hatással vannak másokra is, mint bármilyen szép kép, festmény vagy weboldal. Mert a bolygók, csillagok vagy festmények (többnyire) állandók és örökké csodálatosak, de az életünk és a minket körülvevő emberek sajnos nem mindig olyanok, amilyennek szeretnénk őket. Ezért jó megörökíteni és továbbadni másoknak is a szép, emlékezetes pillanatokat, amikor minden egy-két pillanatra tökéletes volt, hogy más is átélhesse őket egy kicsit, és elhiggye, ilyen is létezik.

És ahogy artur mondta, várjuk a te személyes történeteidet - nem a bolygókról, hanem az emberekről:) (és jól tudom, ez a nehezebb)

Üdv,

Ormi

UI: A jó linkeket érdemes a Kedvencek-be beletenni a böngészőben, akkor nem kell újra keresgélni:)