Filmek

Válasz Velencia (2008-05-22 21:54:10) hozzászólására:

Érdekes, kislánykoromban szintén volt egy "labirintusos" sorozat, direkt gyerekeknek. Az volt a sztori, hogy három gyerek betéved egy föld alatti labirintusba, és ott különböző történelmi korokba jutnak, miközben valami drágakövet keresnek, ami a gonosz boszorkánynál van, a boszi meg mindig meglép előlük. Ez volt az, amiről beszéltek? Ha igen, azt én is nagyon szerettem! :)))

Válasz Psyché (2008-05-22 13:56:54) hozzászólására:

Ha én most elkezdeném bepótolni azokat a filmeket, amiket érdemes lenne megnéznem, akkor azt hiszem, hetekig csak TV-t nézhetnék. 🙂 Zavartalanul itthon pedig még 10 percig sem lehet olyat, ergo nem megy.

Végre rávettem magam, és megnéztem a Benny és Joont. Eléggé alulmúlta a várakozásaimat. Nem volt rossz, voltak benne nagyon jó jelenetek, de nem az a fajta volt, aminek a hangulata megmarad bennem. Talán sokkal jobban tetszett volna akkor, ha "Sam és Joon" lett volna a címe, és több hangsúly került volna Samre, mert ő egy érdekes figura volt (nemcsak azért, mert Jhonny Depp játszotta:)), meg persze Joonra is. Ehelyett majdnem végig Benny nagy kék szemét kellett nézni (nem tudom ki játszotta, de engem nagyon zavart...).

Ja, és Crystalheart, feltétlenül pótold be Amelie-t:)!

Válasz Rozália (2008-05-22 10:31:39) hozzászólására:

Én meg még nem láttam. 😀

Válasz Zöld Zsázsa (2008-05-21 21:38:25) hozzászólására:

Nekem is tetszett az Amelie csodálatos élete, bár csak egyszer láttam

Válasz Psyché (2008-05-20 22:04:32) hozzászólására:

Nagyon szép film az Amelie csodálatos élete, én is szeretem. Audrey Tatou ott van az én kedvenc-listámon, habár nem vagyok egy nagy filmfanatikus 🙂

Válasz Psyché (2008-05-20 22:04:32) hozzászólására:

Nagyon szép film az Amelie csodálatos élete, én is szeretem. Audrey Tatou ott van az én kedvenc-listámon, habár nem vagyok egy nagy filmfanatikus 🙂

Válasz Henkee (2008-05-20 16:32:08) hozzászólására:
Azt a filmet nem ismerem, csak azt az érzést... a várakozást. Én az Amelie csodálatos életével voltam így. Aztán amikor újra ment a tévében, felvettem. Persze azóta nem néztem meg:)... De fejből tudom idézni a kevenc részeimet.

Mostanában gyakran jár a fejemben egy film, amit már nagyon-nagyon régen láttam utoljára, még kiskoromban, A Fantasztikus labirintus volt a címe...életem nagy meghatározó filmje,...azóta is várom, hogy megint leadja a TV, mert úgy érzem, ha megvenném már nem lenne ugyanaz, hisz csak oda lenne dobva a többi fim közé, bármikor elővehetnám...ez a várakozás is az értékét növeli.
Ismeritek? Az én első nagy szerelmem ezután évekig David Bowie volt...nem lehet elfelejteni...nem lehet..:)

Válasz Zöld Zsázsa (2008-05-17 17:55:17) hozzászólására:
Ha két férfi, hát két férfi:DDD Manapság már...:D
Azért kevertem össze egy másik jelenettel, mégpedig a zárójelenettel, mert nem tudok angolul.

Tyű na végre olyan filmet mondtam, amihez más is tudott érdemben hozzászólni 🙂
Amúgy én angolul láttam (mondjuk volt magyar felirat, de szerintem nem ua. mint a szinkronszöveg).
A friendship elírásáért 1000 bocs 🙂 a fordítás valóban kb annyi, hogy azt hiszem, ez egy gyönyör bartáság kezdete - és még a Kusturica - Macskajajból lehet ismerős, ott idézik. De nincs köze a rettegett "legyünk csak barátok" mondathoz, 2 férfi közti párbeszédrl van szó és szó szerint kell érteni 🙂
Ó és a Casablanca után ajánlott megnézni a Játszd újra Sam című filmet is, állítólag lehet valami kapcsolat a kettőp között 🙂 bár én még nem ismerem az utóbbit, de tervben van.

Válasz Rozália (2008-05-16 10:40:46) hozzászólására:

Körülbelül...és túl kiszámítható.

Válasz artur (2008-05-16 19:45:05) hozzászólására:

Nekem ezt egy fiú ajánlotta, akiről azt gondoltam, a társam lesz. Elküldtem a francba. Aztán utána másfél évvel szintén, amikor viszont ő próbálkozott.

Válasz Zöld Zsázsa (2008-05-16 16:37:52) hozzászólására:

Abszolút etalon!!!
Number 1!
A kedvencem!
Szerintem az alapszitu alapvetően sablonos lenne, de a színészek és különböző apró jelenetek felejthetetlenné teszik. Pl. a Marseilleise (nem biztos, hogy így írják)éneklése, vagy a Konrad Veit alakította náci tiszt, vagy a kis csaló (Peter Lorre alias Lőweinstein László), aki végül az útlevelek ellopásába hal bele, vagy Szőke Szakáll, vagy a remek bemondások, amik közül, ha jól emlékszem 7 (!) került be minden idők 100 legemlékezetesebb filmes mondásai közé. Az egyik, amit írtál, a befejező mondat, aztán a "Fel a fejjel, kölyök!", az " A nácik szürkében voltak, te kékben.", aztán ugye az örökbecsű és mindig rossszul idézett "Játszd újra Sam!", stb. stb.
Jaj, de belelkesedtem!!! :))

Válasz zsike (2008-05-16 18:44:41) hozzászólására:
Akkor nem tetszik a mondat:D A "legyünk ezentúl csak barátok" szindróma jut eszembe róla, amit sráckoromban kaptam néhány leánytól, udvarlás közben, szóval szerintem ez egy kifinomultabb változata lehet. A film viszont nagyon tetszik!
:DDD