Filmek

Válasz artur (2008-05-16 18:04:48) hozzászólására:

Sajnos sem angolul, sem az általad felsorolt nyelveken nem
tudok, a Web-fordító szerint a mondat magyarul: Azt gondolom,hogy ez egy szép barátság kezdete. / a frendship hibás... helyesen: friendship / Ez is a Web szerint.

Válasz Zöld Zsázsa (2008-05-16 16:37:52) hozzászólására:
Az ismerős mondatot légyszi magyarul is, mert én sajnos csak németül, franciául, hinduiaiul, és bantuiul tudok.
:DDD. Esetleg alapszintű koréliaiul:D

Tegnapi filmklubon egy igazi klasszikust láttunk: Casablanca (1942-ből!)
...a második világháború alatt sokan döntöttek úgy, hogy elhagyják hazájukat és Amerikába meneküknek, igenám, de ezt gyakran csak hosszas kerülőutakkal lehetett megtenni. Az egyik ilyen út (Afrikán keresztül) egy állomása Casablanca, ahol az emberek a lisszaboni gépre várnak, hogy onnan Amerikába repülhessenek, ehhez csupán a vízumot kell kivárni. És várni, és várni, és várni. Persze ha az embernek van némi pénze, az meggyorsíthatja némiképp a bürokrácia lassan őrlő malmainak kerekét... Sok szál fut össze ebben a kis városkában, sok élet apró történetkéje alkot egy színes mozaikot, a történet középpontjában pedig három ember áll: Rick, a "kocsmáros" azaz a mulató tulajdonosa (Humphrey Bogart!), Victor Laszlo, az ellenállás szervezője, és Ilsa, A Nő (Ingrid Bergman!).
Nem tudnám röviden összefoglalni, miről szól ez a történet. Talán a háború csak egy háttéresemény ebben a filmben, ami megokol pár dolgot, mint a cinizmus álarca mögé bújó emberségességet, meg hogy létezik a szerelemnél fontosabb Ügy is... szóval nem az a tipikus lavsztori (persze azért van benne jelentős szerelmi szál, de szerintem nem az a hangsúlyos).
Egy mondat pedig biztosan ismerős sokaknak belőle: Louis, I think this is a beginning of a beautiful frendship... :):):)
Egy zseniális régi film, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Azért az igazi, rendesen megcsinált és igényes sztorival készült horrorr-filmek nagyon jók tudnak lenni... csak hát ahogy Rozália is mondta, sok a gagyi...

Válasz Henkee (2008-05-15 15:16:25) hozzászólására:
Engem az is idegesít a horrorban, hogy néha olyan együgyű, a szereplők meg úgy viselkednek, mintha szellemi fogyatékosok lennének.

Válasz Zöld Zsázsa (2008-05-14 21:16:29) hozzászólására:

A horrort én sem szeretem, sőt kifejezetten unom, nincs benne semmi félelmetes vagy különösen izgalmas, inkább gusztustalan...nem az én műfajom, nálam inkább a thrillerek:)

Válasz zsike (2008-05-14 13:20:46) hozzászólására:

Hehehe, ez nálunk pedig családi vonás lehet, már a fiúk köráében + kishúgomnál. Igaz, az még nem horror, de ezt az új KingKong-ot pl. kisöcsém (akkor 9 éves) és kishúgom (akkor 6 éves) szabályosan végigröhögték. (Amikor az óriáskukacok élve felfalták az embert, akkor is...) Hiába, Diablo2 mellett nevelkedtek ;] De hogy én hogy indítottam el, azt nem tudom, ugyanis régen még csak nem is volt szabad durvákat néznem.

Válasz Zöld Zsázsa (2008-05-14 21:16:29) hozzászólására:

Egyetértek! Én sem csípem a horrort. Van épp elég stressz az életemben, a fenének se hiányzik, hogy riogassanak!

Amikor harmadikos koromban (vagy lehet, hogy csak másodikos voltam!!) láttuk az E.T.-t, én nagyon féltem. Aztán később láttam megint, akkor már nem 🙂 de erre emlékszem, hogy akkor félelmetes volt.
Amúgy én utálom a horrorokat (apropos félelem), mármint nem a véres vagy ilyesmi jelenetek miatt, ami undorító lehetne esetleg, de miért kell énnekem önként vállalnom, hogy rámjöjjön a szívroham, amikor azt mondják, bú? Köszönöm elég, ami ijedség egyébként is érhet.

Válasz Gunoda (2008-05-13 20:56:14) hozzászólására:

André szelleme?:DDD Nekem sajnos semmit nem mond, de jól hangzik:)

Válasz Arnodre (2008-05-13 20:22:38) hozzászólására:

Igen, az:) Életem legfélelmetesebb filmje volt, jó 3-4 évvel ezelőtt...

Válasz artur (2008-05-13 19:41:03) hozzászólására:

Hű, én anno mikor még anyám szobájában aludtam, nagyon kicsi koromban, folyton X-aktákat néztem, úgyhogy volt izgalom az életemben:) Lehet emiatt van, hogy ha este, sötétben, egyedül nézek ilyen jellegű filmeket, akkor nagyon bele tudom magam élni és ott abban a pillanatban félni:)

Válasz Crystalheart (2008-05-14 01:25:36) hozzászólására:

Jó neked! Engem majdnem a frász tört ki a Belphegor vetítése
alatt. / Pedig annak már sok száz éve, hogy láttam/ Ha valahol véletlenül meghallom a film zenéjét, még
most is elakad a lélegzetem.
Nagyon rossz érzés.

Válasz Henkee (2008-05-13 17:53:14) hozzászólására:

Nem emlékszem olyanra... Olyan már volt, hogy valamit undorítónak találtam egy filmben, de nem emlékszem, hogy valaha is paráztam volna mozizás közben.

Válasz Henkee (2008-05-13 17:53:14) hozzászólására:

A legfélelmetesebb? Talán a Twin Peaks... Anyámmal lelkesen néztük, amikor ment a sorozat, teljes frászban.
De nem is... jó 20 éve ment a tévében egy francia sorozat, azt hiszem, "Messziről jött ember" volt a címe... Na, azon is becsináltunk családilag. A harmincon túliaknak talán mond valamit az, hogy "André szelleme".