Filmek

Válasz Francis W Scott (2008-04-21 10:17:26) hozzászólására:

No, majd DVD-n én is megnézem egyszer, mindenesetre a belőle készült játék elég ratyira sikerült. Bár tartok tőle, hogy nagy hiányérzetem lesz, miután végignézem, és az lesz a fejemben, hogy "Ejj, mi mindent lehetett volna még jobbra csinálni!"

Válasz artur (2008-04-20 16:58:19) hozzászólására:

Végtére is nem baj, ha nevetett rajta - és nem kinevette -, há´ azé´ (is) volt benne a hanszóló 😀 (Indiana Jones trilógiával hasonló a szitu...)

Válasz Zöld Zsázsa (2008-04-20 16:29:20) hozzászólására:

Olvastad a Da Vinci kódot könyvben? Mert a film messziről nem éri el a szintjét, én legalábbis óriásit csalódtam benne, de ezzel sok ember így van..azt hiszem csinálhatták volna izgalmasabbra és látványosabbra is, mert a sztori megvolt hozzá:(

Válasz Gunoda (2008-04-20 14:28:38) hozzászólására:

Igazából nagyon kevés a könyv, ami sírni tudok, azt máshogy élem át.... A fekete városnak a végén majdnem, pedig kiskoromban láttam filmben és tudtam mi lesz a vége; de annyira régen volt már, hogy most részletesebben és mélyebben látva..
Én imádom a romantikus irodalmat(bár mit nem, ha könyvről van szó:)))
Nem is tudok rajta nevetni, már a jobbakon, mert biztos vannak idióta romantikus könyvek, csak olyat még nem olvastam.

Válasz Nola (2008-04-20 11:20:25) hozzászólására:

🙂 Én meg nagyon-nagyon:)
A pillangóhatás...az komoly film volt, én a kisbabás résznél rendültem meg nagyon...

Válasz Titusz (2008-04-20 20:10:14) hozzászólására:

"Kívánt hatás???? A Star Wars klasszikus, azon nem sírni, nevetnmi kell, hanem gondolkodni és élvezni..."

teljesen egyetértek!

Hát ez tényleg elég érdekes, igazából, ha nem tudnám, hogy valószinüleg igazat mondassz, nem biztos, hogy elhinném. De valószinüleg igazat mondassz, merem remélni:):)))

Válasz Zöld Zsázsa (2008-04-20 16:29:20) hozzászólására:

Kívánt hatás???? A Star Wars klasszikus, azon nem sírni, nevetnmi kell, hanem gondolkodni és élvezni...

Az a durva, hogy a húgom a Második Pókember filmjét nem tudta végig nézni, mert félt, hogy a gonosz leejti May nénit... nem mert odanézni és ki is ment utána a szobából.
Ám a Gyűrűk Ura: ork kaszabolós részét szemrebbenés nélkül végig nézte és váratlanul el is aldut a film alatt - a várkastély ostroma alatt.

Ki érti ezt??!!

Válasz Henkee (2008-04-19 14:53:39) hozzászólására:

Én túlérzékeny vagyok... a lelki dolgok megérintek, olykor taccsra vágnak, kikészítenek...

Igen, persze, hogy volt már jó pár film, aminek a végére elpityeregtem magam... Bevallom!

Válasz Henkee (2008-04-19 14:53:13) hozzászólására:

Huh... a Holt Költők Társasága - klasszikus muszáj megnézned... Ethan Hawk, a Dr. House Wilsonja, Robin Williams...nekem bejött.

Válasz Zöld Zsázsa (2008-04-20 16:29:20) hozzászólására:
Szíven talált a mondatod...ááá! Star Wars rajongó vagyok! Ezt nem bocsátom meg soha!!!
:DDDTudom, hogy egy nagy mesefilm, de nekem éppen ezért tetszik! Kedves Kék Kapor, illetve Zöld Zsázsa. Az erő legyen veled ezután is...hehehe.
A fröcskölődős filmekről eszembe jutnak az első szamurájfilmek is. Azt nem lehet túlteljesíteni, amit ott műveltek a kellékesek.
🙂

Válasz artur (2008-04-20 16:16:30) hozzászólására:

Kövezzetek meg, de én a Csillagok háborúján is nevettem 🙂
A másik eféle, ami nem a kívánt hatást érte el nálam, az a többször emlegetett Kill Bill volt, az első rész főleg, az idétlen szökőkútszerűen fröcskölő több liternyi vér miatt, ami minden apró karcolás azonnali és egyenes és kihagyhatatlan következménye volt, átlagosan 3 percenként... röhejes volt, de a második rész, amikor már hanyagolta ezeket nagyjából, tulkép még tetszett is. Mondjuk hülyeség első meg második részről beszélni, nincs nagy különbség a kettő között, tekintve, hogy eredendően egy filmnek szánta Tarantino bácsi, csak túl hosszú lett, így ketté kellett nyisszantani.

Visszatérve a kedvencekről feltett kérdéshez, ne hagyjuk ki a francia színésznőket, Sophie Marceau-t (a Házibuli örök klasszikus, pedig akkor még milyen kislány volt) meg Audrey Tatou-t (Amelie csodálatos élete; meg a Da Vinci kód, amit még mindig nem láttam, pedig mióta meg akarom nézni... (ha minden jól megy még helyesen is írtam a nevüket 😛 )

Válasz Gunoda (2008-04-20 14:28:38) hozzászólására:
Én a huszadrangú akció, és horror filmeken szoktam röhögcsélni, amikor a rendező mindenféle látványos, fröcskölő, gusztustalan izékkel próbálja fokozni az adrenalinszintet. Nevetséges erőlködés az egész. Jah, és közben mindig van egy sikoltozó szöszi, aki véletlenűl vagy a rosszfiú, vagy a szörny karjaiba rohan bele, tehát meg kell menteni. Kelléknek ott van még egy bomba, vagy valami ketyere, ami fel akar robbanni, el akarja árasztani az emberiséget vegyi fegyverrel, meg ilyenek. Természetesen mindig néhány másodperccel a bumm előtt le van állítva. Utána nagy hepi, csók, szerelem, esetleg még menekülés közben a jó fiú, néhány ezer rosszfiút hazavág.

Válasz Henkee (2008-04-20 09:23:12) hozzászólására:

Én inkább a könyveken, verseken szoktam pityeregni, ha olyanok. (A romantikus műfaj kizárva, azon inkább röhögcsélni szoktam.)

Válasz Henkee (2008-04-20 09:23:12) hozzászólására:

szerintem nincs ezzel semmi baj, néha én is beleélem magam egy-egy filmbe. amin sírtam? még régebben: Kutyavilág, Pillangóhatás végén, A.I. Mesterséges értelem.
azt hiszem ennyi.
ami az egyik nagy kedvencem: Árvák hercege