Jó könyvek

Válasz Zöld Zsázsa (2008-02-11 21:10:51) hozzászólására:

A Ne féljünk a farkastól-tól én is olvastam anno, tényleg élvezetes olvasmány! 🙂

Mikor is kezd az ember szívbemarkoló, "nehéz" olvasmányt a polcról levenni, s olvasni kezdeni ???
...Természetesen, mikor ő maga is "padlót fog" valamiért. Nos, így jártam én is. Tegnap hajnalban bukkantam rá tök véletlenül Rubin Szilárd: Szélvert porták c. családregényére.
Azt a jellemzőt, hogy ez egy egyszerű történet, családrajz: sematikus ábrázolása lenne a műnek.
Nem igazán tudtam azóta letenni, s noha nem vagyok egy "galamblelkű, szüntelen katarzisra" hajlamos ember, ez azért "jól eltalált!"
Mostanában nem fekszem későn, nem kelek korán sem, de ez most nem hagy békén: olvasnom MUSZÁJ!
Ajánlom szíves figyelmetekbe.

Most olvasom Farley Mowat-tól a Ne féljünk a farkastól c könyvet: nagyon jó, könnyed, szórakoztató állatos olvasmány, de bele is lehet gondolkodni kicsit, azért van benne némi fricska begyöpösödött tudományos okosságoknak és társadalmi konvencióknak, előítéletelnek... ajánlom szeretettel mindenkinek, kicsit olyan mint Gerald Durrel, aki valamivel közismertebb ebben a műfajban, gondoljunk csak a Családom és egyéb állatfajták-ra, ami egy remekmű szerintem 🙂

Most még amíg van egy kis időm, neki akarok állni a Harry Potter 7. részének is, ...bár erős a gyanúm hogy ez nem lesz így sokáig.

Válasz Psyché (2008-02-07 14:46:53) hozzászólására:

A Csirkefej anno nálunk a főiskolán a kötelezők közé tartozott. Nagyon szerettem! Tökéletes szocioportré és társadalomkritika.

Válasz Hanga (2008-02-06 20:22:06) hozzászólására:

Nekem néha már anélkül is... főleg, ha káromkodom! :DD

Nemrég olvastam Spiró György Csrikefej című drámáját. (Ne akkor olvassátok, amikor nagyon jó kedvetek van, mert elég lehangoló és sötét hangulatú.) Ami érdkes benne, az a stílusa: hogy minden szereplő szájába tökéletesen hozzájuk illő szavakat tudott adni, és a káromkodások sem lógnak ki a szövegből.

Az egyik magyartanárnő, még a gimiben, mesélte, hogy egyszer elvitte az osztályát erre a darabra. Utána hónapokig, amikor káromkodtak az osztályban, és ő szólt nekik ezért, az volt a válasz rá, hogy "De hát tanárnő, mi csak a Csirkefej című darabból idéztünk!":)

Hú A Fehér gárda! Abban van Nyikolka ugye? Szóval az a család, akikről egyébként írt Bulgakov egy kisebb dráma is (mármint egy pár jelenetes színdarabot). Kicsit fura volt, mert a darabot olvastam előbb, és aztán elkezdtem a könyvet, nézem, ez ugyanarról szól... 🙂 de nem az egész, szóval azért jó volt, hogy elolvastam mindkettőt. És most persze nem jut eszembe a család neve, csak Lenocska még (ugye Jelena?) a nővér (mármint "lánytestvér").
De imádtam a történetet. A legjobb persze A Mester és Margarita, de szinte azonnal mögötte ott van a Színházi regény is - kár hogy nem tudta már befejezni, de az a poén, hogy majdnem olyan, mintha direkt ott hagyta volna abba a történetet, továbbgondolásra késztetve az olvasót.
Najó abbahagytam... az én véleményem nem ér Bulgakovról, már szinte szerelmes vagyok belé 🙂 szóval a korcsolyában se számítják az átlagba a legmagasabb meg a legalacsonyabb pontokat. 😛 De azért azt gondolom, hogy objektíven mondhatom, A Mester és Margarita minden kultúrembernek kötelező. Aztán eldöntheti, hogy nem tetszett, mert mekkora marhaság. Apunak se tetszett, mégis jóbavagyunk 🙂

Válasz Gunoda (2008-02-05 20:12:46) hozzászólására:

Két pohár bor után perfekt a walesi kiejtésem :-)))

Válasz Hanga (2008-02-05 18:32:34) hozzászólására:

Sz orosz nevek nagyon viccesek! Őket már csak a walesi nevek múlhatják felül... de azokhoz csomót kell kötnie az embernek a nyelvére :DDD

Válasz Zöld Zsázsa (2008-02-05 18:02:17) hozzászólására:

http://www.irodalmiakademia.hu
Itt kattincs Parti Nagy lajosra, és akkor digitalizált Könyvek-re jutásban részesülsz, hogy a test Angyala, meg hogy süteményt fogyasszanak Hungimpónknál a "jobbkezek", mert még sok szépet relyteget számára az élet marsallbotja!…

Természetessen aszt akarom kifejezni, ha nem korrekt nállatok a hejesírás, akkor csak "szekirozás" az egész, én meg nem leszem ehhez Marketing-Manager, a bűnbevivéshez, mert még Dénes is reá döbben, tévérendezős-napbarnította arcával. 😉

[Ez nem, de a mű zseniális.]

Elkezdtem Bulgakovtól A fehér gárdát, frászt kapok a nevek tömkelegétől. De az első negyed azért tetszett, így folytatom.

Válasz semmiho (2008-01-30 07:17:14) hozzászólására:

Ilyen ajánló után már csakazértis kíváncsi lennék, ugyan miért nem akarod, hogy olvassuk... (?)

51. Móricz Zsigmond: Sárarany.
Tetszett, nagyon megfogott. Mást nem írhatok.

Válasz semmiho (2008-01-30 07:17:14) hozzászólására:

Én csak egy részletet olvastam belőle. Télleg szürkeállomány-zsibbasztó, bár hülyére röhögtem magam rajta. Stílusparódiának tökéletes!

50. Parti Nagy Lajos: A test angyala.
Semmiképp ne olvassátok! Nem mintha rossz lenne, és (kínomban) nem - szó szerint - röhögtem szét zsibbadó szürkeállományom, csak "csak".