Jó könyvek

No, annak, aki jót akar nevetni, a következőket ajánlom:
Christopher Moore: Mocskos meló; Biff evangéliuma; A leghülyébb angyal;
Morbid, ám kiváló lélekrajzokkal, izgalmas fordulatokkal teli könyv:
Takami Kosún: Battle Royal;
aztán ismert és szeretett Szabó Magdánktól az olyan fiataloknak és öregeknek, akik néha frászt kapnak egymás elviselhetetlenségétől: Mózes egy, huszonkettő;
Paulo Coelho minden mennyisében; és

még nagyon sok jó könyv van, amiket majd ajánlgatni fogok:)

Válasz Myrthil Tiller (2008-02-24 20:25:07) hozzászólására:

Két féle fimváltozata van. Az egyikben szerepel Jack Nickolson, aztán később leforgatták újra, más szereplőkkel (amennyire én tudom, azért, mert Kingnek nem tetszett igazán az Nickolsonos film. De lehet, hogy ez nem igaz...). A második nagyon jó!! Nagyon, nagyon jó!! 🙂

Válasz semmiho (2008-02-26 14:57:08) hozzászólására:

Igen, jól sejted, a könyvtől messze lemarad a film. A szokásos eset: kihagyják a lényeget (a poénok, a jellemek és az indítékok nagy részét), meghagyják és felturbózzák az akciót, továbbá hozzátesznek némi szirupot... Mind a 7 kötetet olvastam, de a filmváltozatból már a 2., 3. részt is csak azért néztem meg videón, mert meg akart verni az egyik rajongó, ha nem teszem... 🙂

Válasz semmiho (2008-02-26 14:57:08) hozzászólására:

Waltari szuper! Az egyik kedvenc íróm!
Harry Potter meg valahogy nem bír felizgatni...

Válasz artur (2008-02-24 23:41:01) hozzászólására:

No, de igazából mégis gyerekkönyv, nem feszeget túl mély társadalmi és lélektani kérdéseket :DDD Voltaképp többet lehet rajta röhögni, mint izgulni, szerintem. Angol, az látszik rajta.

Filmváltozatban láttam egy részt. Körülbelül fél óráig bírtam. Könyvben biztos ütősebb, talán egyszer, valamelyik kötetet. Mármint olvasni, el.
Ha akad pár szabad negyedórám, most inkább Szabó Magda: Freskó. Meg Mika Waltari: Az emberiség ellenségei.

Válasz artur (2008-02-24 00:36:37) hozzászólására:

Sokáig nekem is ez volt a kedvenc könyvem.

Válasz artur (2008-02-24 23:41:01) hozzászólására:

Én csak ajánlani tudom, azon kevés könyvek egyike, ami le tudott kötni, pedig akkor sem volt sokkal több időm... (Azért több volt.) Ám hallottam némi rémhírt felőle, így előbb meg kell tudakoznom aztat.

Válasz Zöld Zsázsa (2008-02-24 21:15:55) hozzászólására:
Csak az egyik filmet láttam, mivel lányaim éppen nézték, nem tudom, melyik részét. Lekötött ugyan, de kedvet nem csinált egyenlőre az elolvasásához, viszont rengeteg ember kezében látom úton-útfélen. Itthon nem is annyira, de azért előfordul. Pesten viszont rengeteg kézben ott van. Ezek szerint nagyon jó lehet.

Válasz Zöld Zsázsa (2008-02-24 21:15:55) hozzászólására:

Szólj, ha elolvastad a hetediket is, lenne egy kérdésem, ami előfeltétele annak, vajon hajlandó leszek-e akár egy HP-mondatt is elolvasni a jövőben. 😀

Harry Potter ismét a hatalmába kerített... vajon miféle bűbáj lehet az???
Megkaptam a 7. kötetet, de mivel elég rég volt már, hogy utoljára bármelyiket is olvastam, és egyrészt benne akartam lenni a hangulatában, mielőtt véget ér, másrészt hallottam, hogy sok az utalás az előző részekre, úgy döntöttem, hogy újraolvasom az 1-6. részeket.
Emlékeztem én, hogy mennyire szerettem már akkor is, és hogy jó volt meg izgalmas meg nem tudtam letenni, de arra, hogy ennyire szellemesen humoros a legrosszabb helyzetben is...! Annyit nevettem rajta, hú, nagyon jó. Egyébként emlékszem azt szerettem benne nagyon (többek közt) hogy együtt nőttem a szereplőkkel. Kb annyi idős voltam én is mindig mint az adott kötetben a gyerekek. Még most sincsenek nagyon lemaradva tőlem! 🙂

Válasz Phoenix (2008-02-22 20:32:07) hozzászólására:

Stephen King-től nekem a ragyogás az egyik kedvencem.
Sajnos a film nem olyan jó. De hát általában ez így szokott lenni.... 🙁

Nemrég olvastam (újra ) Robert Merle: Mesterségem a halál-című könyvét. Elképesztő számomra még mindig, ahogyan végig viszi az író, hogyan lesz egy emberből egy halálgyár "igazgatója", mintha csak valami terméket, vagy cikket termelne az általa vezetett gyár.

Válasz Poppy (2008-02-22 10:02:04) hozzászólására:

Áh, a vége nem tetszett... a stíllus az egész könyv folyamán jópofa, és bár mélyén tanulságos, de főleg humoros volt, erre meg a vége inkább egy nagy tanulság, és már nem tudja elpoénkodni (jó értelemben sem) és keserű szájízt hagy maga után. dehát nemlehet minden rózsaszín happyend...

Én Stephen King: Ragyogás című regényét valamint Jane Austin Büszkeség és balítélet ill. Értelem és érzelem című művét ajánlom mindenkinek. Zseniálisak! :))) És a két írót úgy általában is, mert elképesztően jó írók. Austin gyönyörű korrajzot ad és mindez nagyon jó humorral is párosul, King pedig mesterien tudja növelni a feszültséget és a könyvei végén olyan izgalomban lesz része az olvasónak, hogy szó szerint nem tudja letenni a könyvet. Én nem tudtam, milyen az, mikor nem ereszt a könyv egészen addig, amíg Ragyogást el nem olvastam tőle (és a Tortúrát, de az tényleg elég durva :))

Üdv.: Phoenix