Jó könyvek

Válasz semmiho (2008-01-29 11:57:05) hozzászólására:

Köszönöm az információt! Szerintem ugyan megvan nekünk, de egyrészt az időhiányra hivatkoznék, másrészt amikor éppen van időm, az nem feltétlen esik egybe azzal, hogy eszembejut elővenni valamely adott könyvet, pedig már régóta szeretném 🙂 hmmm, nesze neked Memoria...! 😛

Válasz semmiho (2008-01-29 11:57:05) hozzászólására:

Köszönöm az információt! Szerintem ugyan megvan nekünk, de egyrészt az időhiányra hivatkoznék, másrészt amikor éppen van időm, az nem feltétlen esik egybe azzal, hogy eszembejut elővenni valamely adott könyvet, pedig már régóta szeretném 🙂 hmmm, nesze neked Memoria...! 😛

Válasz Zöld Zsázsa (2008-01-29 11:37:45) hozzászólására:

Hiány szabadidőben, vagy fizikailag, a könyvhöz? Terjedelemre nem vészes, max. 4 óra alatt elolvasható. Cserébe az élmény garantált. 😉 Nem mondom, hogy a legjobb mű, amit valaha olvastam, mert nem az, de nagyon ütös!
Ha van lehetőséged nyomtatásra, akkor azt is lehet. Elérhető (szabadon, legálisan) MS Word/PDF formátumban a mek.oszk.hu -n, itt:
http://mek.oszk.hu/00600/00620

Válasz semmiho (2008-01-28 11:43:01) hozzászólására:

...és még mindig nem jutottam hozzá, hogy elolvassam...

Azért az 1984 is elég félelmetes jóslat volt. Remek könyv.

49. George Orwell: Állatfarm.
Próbáltam a helyén-illesztett szemlélését, talán sikerült. Minden lényeges benne van, Lelin, Szátin, a meggyilkolt Kirov, aki Sztálin hatalmára veszélyforrást jelenthetett, és a nyugati hatalmak. Orwell jól megérezte. A hidegegháborút is, 1943 végén, 1944 elején. Azt is, ki kicsoda.

Válasz semmiho (2008-01-23 22:52:49) hozzászólására:
Azt hiszem, van még mit tanulnunk Máraitól, és nem csak tőle. Nemrégen olvastam a Szinbád hazatér című regényét, ami Krúdy utolsó napját meséli el. Érdekes volt számomra az akkori Budapest életébe bepillantást nyerni.

Válasz Hanga (2008-01-23 20:45:28) hozzászólására:

Pár művén túl már könnyebb a megértés. Akad még ilyen szerző: Krúdy Gyula, vagy éppen a kortársak közül Parti Nagy Lajos, hogy csak kettőt említsek hirtelen.
Csutora. Nem az a lényeg, hogy a végén mi történik, hanem maga a folyamat. Vonható párhuzam ember és állat között, mely ezesetben (is) megdöbbentő. Cave canem!

Válasz semmiho (2008-01-23 18:25:08) hozzászólására:

A Füveskönyvet szeretem. Gyönyörű! Karácsonyra hangoskönyvként is megkaptam.

Na, most semmihó lelőtte a poént, ááááááááááááááá!
Mindegy, a nyelvezethez tényleg szokni kell, de megéri.

Válasz Rozália (2008-01-23 12:55:46) hozzászólására:

Harapott már meg váratlanul az agyondédelgetett, addig kezesbáránynak tűnő kutyám. Érdekes, amikor 33 kiló nyers izom vetődik az emberre és mar bele, így számomra cseppet sem volt megrázó e végkifejlet. Inkább tanulságos.

Máraitól meg, Föld, Föld!..., Idegen emberek, Egy polgár vallomásai, a Garranek sorozat (Zendülők, Féltékenyek, Idegenek, A hang stb.) a legjobb, noha nem hátrány, ha egy "könnyedebb" művel kezd valaki, mint a Csutora, Szabadulás, Füveskönyv, A gyetyák csonkig égnek és még sorolhatnám. Rá kell hangolódni a nyelvezetére, amely nem könnyű, de ha megtörtént, a kezdetben felsorolt művei igazán meghatározóak lesznek. Mindenben.

Csak A gyertyák csonkig égnek-et olvastam Máraitól, és elismerem, hogy nagy mű meg minden, de nekem valahogy nem "jött be" annyira. Ettől függetlenül szívesen olvasnék még tőle, mert a stílusa az lebilincselő, meg kell hagyni.

Válasz Hanga (2008-01-22 19:36:09) hozzászólására:
A Csutorát én is olvastam, és tetszett, bár a végkifejlet megrendített.

Karácsonyra kaptam két Márait, Az Igazi-t és a Csutorát. Előbbit már elolvastam, utóbbi felénél tartok. Nagyon különbözőek, de érdekesek.
Az Igazit kb. háromszor majdnem befejezetlenül hagytam, mert valahogy nehezen tudtam olvasni, de aztán győzött a kíváncsiság.

48. Parti Nagy Lajos: A hullámzó Balaton.
Szükségtelen bármit is írnom, ha a "szügséges" maga az olvasása. A Hősöm tere előtt érdemes. Mármint elfogyasztása, emésztése és értelmezése.

47. Márai Sándor: Csutora. Több éve az elektrotechnika tanárom beszélt erről a könyvről, és az ünnepek közt megpillantottam egy polcon. Megvettem.
Kellemes, szellemes alkotás, jóval könnyedebb hangnemű és hétköznapiasabb a többi Márai-kötetnél, de tőle szokatlanul, és ez a lényeg, nem kevés humorral!