Válasz semmiho (2007-11-27 20:39:03) hozzászólására:
Nekem ez most kötelező. De meghoztad a kedvemet 🙂
Kosztolányi Dezső: Édes Anna.
Dr. Moviszter és a tömeg, avagy az igaz emberi lelkiismeret találkozása a gyarló és közhelyes, felületes és elfogult emberiséggel. Az emberi vakságról, amelytől végig senyvedtem az utolsó fejezetet záró mondatig. Kun Béla menekülése és az írót korzóban-stop skandáló kvaterka-trió közt, a "valami".
Zseniális!
Ajánlanám Szilvási Lajos "Egymás szemében" című könyvét.....nagyon jó...
Válasz artur (2007-11-19 20:17:31) hozzászólására:
Reklamálj, hátha hozzátoldanak még egy fél évet 🙂
Válasz Hanga (2007-11-19 20:10:22) hozzászólására:
Így legalább a frisseket kapom...hehehe.
Válasz artur (2007-11-18 22:30:56) hozzászólására:
Neked egyszerre kellett volna kapni majdnem az összeset már, egy kicsit le vannak maradva 🙂
Válasz Hanga (2007-11-16 21:08:34) hozzászólására:
Egyet már én is kaptam...hehehe.
a gondolkodó ember lapja...
Válasz Zöld Zsázsa (2007-11-15 22:46:26) hozzászólására:
Nekem is megjött az első szám, nagyon színvonalas 🙂
Válasz Crystalheart (2007-11-15 18:44:08) hozzászólására:
Ahá, emlékszem, hogy volt már erről szó...! :):) Akarok már egy jó könyvet olvasni, de el vagyok foglalva szövettannal + embriológiával (azok annyira nem jók), és csak újságot lapozgatni van pár percem, ha már nagyon kivagyok. (Ja, még mindig jár az IPM amit az ABC-pályázattal nyertem! Nagyon jó. Kéne megint nyerni, mert aztán mit olvasok...? 😛 )
Válasz Tyson (2007-11-15 20:57:54) hozzászólására:
azajó 😀
Válasz Crystalheart (2007-11-15 18:44:08) hozzászólására:
megszállott...:D
Én kb. háromszáz éve olvastam, de nem emlékszem rá, ám ami késik, nem múlik, pótolnom kell a dolgot 🙂
Válasz Zöld Zsázsa (2007-11-15 13:10:55) hozzászólására:
Igen, aztat én is említettem már párszor 🙂 Egyik legjobb. (Hú, el ne happolják előlem a filmet ;] )
Válasz Hanga (2007-11-15 11:05:09) hozzászólására:
Egyet olvastam, és emlékszem is, hogy valamennyire tetszett, meg elszórakoztatott, de nem volt rám túl mély hatással, az biztos, mert már semmi sem rémlik a történetből... mondjuk kár, dehát az ember nem tarthat mindent a fejében. 🙂
Ó viszont A láthatatlan embert Gárdonyitól nagyon szeretem, nem is tudom, miről jutott most eszembe, ezer éve olvastam.