Válasz Hanga (2007-09-11 20:45:28) hozzászólására:
szerintem igen... 🙂
Válasz winner (2007-09-11 19:38:18) hozzászólására:
Ha már történelmi regény, akkor: Komjáti István-Mondák könyve. Ősmagyar legendák, énekek, és nagyon jó nyelven íródott.
Szülinapomra megkaptam a DaVinci kódot, a film tetszett is, meg nem is, talán a könyvvel kellett volna kezdenem? NNo, majd meglátjuk 🙂
Ajánlom a történelmi regényt kedvelőknek - Noah Gordon: A zaragozia orvos című könyvét.
A középkori Spanyolországban az inkvizíció idején játszódik a történet, és egy zsidó fiú életéről szól.
Válasz Gunoda (2007-09-03 18:46:03) hozzászólására:
Igen, és remélhetőleg minden olvasó számára erről szól. 🙂 Akinek nem, mert ugye megeshet, az meg ne szökkenje már át a Thomas Mann által (!!!) írt ajánlót. 😉
Más. Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába.
Olvassátok, mást nem pattogtathatok unott klaviatúrámon. 😉 Nekem meg úgy zárójelben, a Hősöm tere, és hamarosan.
Válasz Velencia (2007-09-02 18:19:09) hozzászólására:
Az Ólomerdő tényleg jó. Aki viszont szereti a gyönyörű képeket és az érzelmi sűrítést, az ugyanettől az írónőtől a Város két fül közöttet olvassa el. Nagyon erőteljes könyv.
Válasz Zöld Zsázsa (2007-09-03 19:30:06) hozzászólására:
Goldenlane-t én is kedvelem. Nagyon gördülékenyen ír. Érdekes, hogy kezd körülötte kialakulni egy fintorgó réteg is. Hogy miért nem "magas" fantasyt ír, miért ilyen populárisat. Szerintem ez egyszerűen rosszindulat.
Vicces amúgy, hogy jelent meg az első könyve. Áramszünet vagy valami géphiba volt a kiadóban, és amíg várt a szerkesztő, beleolvasott az egyik elfekvő kéziratba. Aztán nem tudta letennei. 😀
Válasz Poppy (2007-09-06 17:20:04) hozzászólására:
Ezt a könyvét nem olvastam, de az Évfolyam az egyik kedvencem.
Immár sokadszorra újraolvastam Erich Segal: Hívő lelkek c. könyvét. (Rongyosra, szó szerint: darabokra esett szegény könyv. Amúgy ő írta a Love Story-t is.)
Hajnali 1-től fél 5-ig egyhuzamban kiolvastam. Szerintem nagyszerű, mert nem szimpla szerelmi történet, nagyon sok vallási kérdés is van benne, lehet belőle tanulni. Emberséget, toleranciát, és sok mást is.
Válasz Zöld Zsázsa (2007-09-03 19:30:06) hozzászólására:
"de szerencsére nem földi lényekkel nem találkozunk."
Miezkérem, az én könyvemre meg csak annyit fog mondani, hogy "sajnos meg vagyon spékelve démonokkal meg élőholtakkal..."? :D:P:D
Válasz Velencia (2007-09-02 18:19:09) hozzászólására:
A fülszöveg alapján meglehetősen hátborzongató!
Most olvastam J. Goldenlane (Goldmann Júlia!) egyik könyvét, részemről már többediket, A szélhámos és a varázsló címűt. Nem volt annyira jó, mint az Isteni balhé és folytatása, a Pokoli balhé, meg a Papírtigris, amiken visítva röhögtem ÉS a körmömet is lerágtam, hogy mi lesz már, DE azért ezen is lehetett remek nagyokat kacagni és izgalomban sem volt ám hiány. Kicsit már a végére az ember rosszul lesz a főszereplő mentalitásától, ahogy a nőkhöz hozzááll, meg úgy általában hazudik, csal és verekszik, persze kizárólag a túlélésért, de nem az a lényeg, hogy rokonszenves legyen ez a figura, szóval: fantasynak árulják, mert lovagok meg mágusok meg egy nem létező középkori birodalom... de szerencsére nem földi lényekkel nem találkozunk. A két balhés könyvben van sárkány, de még ez a legelrugaszkodottabb. Szóval ajánlom, aki szeretne egy könnyű kis szórakozást hosszú oldalakon keresztül.
A Kosztolányi-féle Nero nekem is nagy kedvencem. Főleg mert számomra nem Neróról szól (lerágott csont...), hanem inkább az alkotásról, az igazi művész és a "művészkedő" közötti különbségről. Szóval, mindenkinek ajánlom!
Válasz Francis W Scott (2007-08-29 12:34:30) hozzászólására:
Nekünk is megvan sőt olvastam is már. Szerintem az a baj vele, hogy tényleg nem hajmeresztő, mármint olvasni. Ha belegondolsz, hogy ez veled történne meg, és tényleg bele is éled magad, az már más tészta. DE tényleg agyafúrt dolgok vannak benne 🙂 ajánlom én is!
Válasz Francis W Scott (2007-08-29 12:34:30) hozzászólására:
Húú, ez nagyon jól hangzik. Régóta vágyok már valami hasonló könyvre, majd a nénapomra beszereztetem 🙂
Válasz Poppy (2007-08-28 23:40:29) hozzászólására:
Engem is, akárcsak Thomas Mannal, Tolsztojjal, Gorkijjal és a többiekkel. Csak azóta már fejbúbon lógok a földről s úgy olvasok. 😉