Válasz Crystalheart (2007-06-13 14:08:26) hozzászólására:
Írj a padra, én is azt szoktam! :DDDD
Válasz The Kinslayer (2007-06-13 12:01:03) hozzászólására:
Atyaég, le sem tudom magamról képzelni, hogy annyi pénzt költesek el egy könyvre... 😀 Általában azon szoktam agyalni, hogy most a 89 Ft-os spirálfüzetet vegyem-e meg, vagy a szebb csíkozású, de 119 Ft-ba kerülőt? 😛
Tegnap megvettem King-től a Nem jön szememre álom című regényét, már alig lehet kapni ezeket a régebbieket, így 4000 Forintot leperkáltam érte. De legalább megvan! 🙂
Válasz Crystalheart (2007-06-10 17:40:13) hozzászólására:
Szívemből szóltál, sosem értettem én sem...
🙂
Válasz Zöld Zsázsa (2007-06-10 17:23:59) hozzászólására:
Én csak azt nem értem, hogy Rejtő Jenőt is midnig a ponyvához sorolják... 😀
Válasz artur (2007-06-09 03:42:58) hozzászólására:
Egyetértek. Ez olyan, hogy nem kell mindig szépirodalmat olvasni. Ott van pl Antony Horowitz (remélem így írják) - remek szórakozás, valahol hasgörcsös röhögés és a krimi között (amit én olvastam). Már elég rég volt, szóval majd utánanézekl a pontos címeknek, de az egyik mintha A sólyom gyémántja lenne.
Válasz Arnodre (2007-06-08 17:40:50) hozzászólására:
A kettő között az a különbség, hogy az egyik szórakoztat, és nem is akárhogyan, a másik viszont mélyebb tartalmat is mutat, holott az is szórakoztat. Egyik sem lebecsülendő. De valóban különböző kategória. Tudod, kinek a pap, kinek a paplan, de a legjobb a paplan alatt:DDD
Válasz Zöld Zsázsa (2007-06-08 13:58:09) hozzászólására:
Az ő életéről film is készült pár éve, azt hiszem.
Válasz Zöld Zsázsa (2007-06-08 13:58:09) hozzászólására:
Karl May és vele együtt a Winnetou nekem nem jött be. nem is hagyott bennem túl mély nyomokat... A nagy indiánkönyv viszont félelmetesen jó, magával ragadó és ajánlom mindenkinek...
Válasz Poppy (2007-06-07 00:11:49) hozzászólására:
Karl May 🙂 nagyon értett az indiánohoz csak sose találkozott velük 😀
De pl "Szürke Bagoly" egy fehér férfi, aki gondolt egyet és elment indiánnak, befogadták, ők adták neki ezt a nevet. Ő írta a Két kicsi hód című nagyszerű regényt, egy indiáncsalád gyerekeinek hozza ajándékba az apa a hódokat, aztán a szegény állatok sok viszontagságon mennek keresztül, a városba is elkerülnek, a gyerekek meg utánuk... Nagyon szép történet, és izgalamas is.
Válasz Rozália (2007-06-07 14:45:46) hozzászólására:
Kicsit bővebben, mert például nekem ezzel nem csináltál még kedvet hozzá.
:-)))
Most fejeztem be Tracy Chevalier: Ártatlanok című könyvét, ajánlom mindenkinek.
Válasz Poppy (2007-06-07 00:11:49) hozzászólására:
Kedvencem a nagy, erős, és szerény Old Shatterhand volt:-)))
Válasz artur (2007-06-06 23:38:02) hozzászólására:
Nekem egy hatalmas kötetben van az egész, kb. 10 éves koromban olvastam, és odavoltam érte. Meg a Winettou-ért, meg az Ezüst tó kincséért, meg az összes indiános könyvért a Delfin sorozatból. 🙂
Válasz Zöld Zsázsa (2007-06-06 13:17:59) hozzászólására:
Általános iskolás voltam, amikor a tízórais pénzemből spóroltam össze, hogy részenként vegyem meg őket. Hat hónap alatt a birtokomban volt mind az öt.
🙂