Általános csevegés

Válasz Kankalin (2010-06-01 08:19:45) üzenetére:

Nekem az a véleményem, hogy nézzetek körül. A kritikák nagy része, mintha Nobel-díjas találkozóról szólna. Nem ápolni kell a lelkeket, hanem építeni. Ha valaki körbefagyizni akar, az írja meg belsőbe. „Ugye mi jó barátok vagyunk” jeligére. A kritika szó maga is olyan kicsengésű, mint a kritikus. A többi meg udvarlás!

Válasz Poppy (2010-05-31 22:21:25) üzenetére:
Az előbb nem volt elég betű. 🙂 Még röviden annyit az éjszakai beszélgetésekhez hozzászólva: ha megnézed a képzelet c. versem, megtalálod mindkét kritikát, mindkét választ is. Nem voltam sértődött. A "nem értheted" mellett Kifejtettem a miérteket is.
Azért az érdekes, hogy a tegnapi levelezőtársad a mai napig csak nekem írt kritikát.
Miért? Vannak itt fent erre érdemesebbek is.

Válasz Poppy (2010-05-31 22:13:20) üzenetére:
Igazad van, tényleg akad olyan is, aki le akar szerelni néhány alkotót. Olyan írót, aki tett már le valamit az asztalra. És miért? Mert őszintén megírta a véleményét.
Tényleg nem vagyunk egyformák. Ha így lenne, felborulna az egyensúly. Amúgy megnéztem itt jobbra az éjszakai beszélgetésed. Nem tudom miért olyan fontos egy olvasónak, hogy a senki kis Kankalin mit csinál. Kértem, hogy írja oda a versemhez amit akar, nem kell "belsőzgetni". Odaírta, meg is magyaráztam a vélt ritmushibát, meg az "oda nem illő" idézett kifejezést. A vers úgy marad, ha kettest is kapok rá, vagy nullást. Én eldúdoltam, teljesen zenél. Annak, akinek kell. És egyáltalán nem vagyok megsértődve, amit odaírtam egész másról szól. Az értékeket én is szeretem, csak az előhívása nem mindegy, hogyan történik. Ebben különbözünk. Ez igaz. Ebben tényleg az érem két fele vagyunk. 🙂

Válasz Poppy (2010-05-31 22:13:20) üzenetére:
Jó reggelt, Poppy! (Naposabb időt is!)
Azt hiszem, nem egyről beszélünk. Nem kifejezetten rólad írtam az előzőeket, hanem azokról, akik bántanak másokat. Ha valaki meg meri védeni őket, az "körbenyalás"-nak számít.
Különbséget tettem az építő és a romboló kritika között. A belsővel kapcsolatban: én is úgy tettem, mint te. Van aki negatív kritika nélkül is elkezd kötekedni. Elhiszem, hogy ezek közt akad jó szándékú olvasó is. Én csak kifejtettem a véleményem a saját nézeteimről. Kaptam negatív kritikát néhányszor, természetesen megmagyaráztam, hogy miért éppen azt írtam oda, amit. Ha egyezett a vélemény, javítottam. Van aki érzésből ír, van olyan, aki az életbenmaradás miatt. Jómagam az utóbbiak közé tartozom. Sokan vagyunk így. Folyt köv.

Még szerencse, hogy nem vagyunk egyformák. 🙂
Néha persze - ezt itt többen megerősíthetik 🙂 - én is voltam már úgy, hogy "fene vigye ez az egész kritizálást", és "mindenki olyan rosszat ír, amilyet akar", pláne, mikor személyeskedő, nemtelen támadást kapok, de én meg úgy vagyok "összeszerelve", hogy a jobbító szándékom - ami nálam a jóindulatú kritikában nyilvánul meg - győzedelmeskedik. 🙂
Ráadásul én egy olyan "jóbolond" típusú, közösségi emberke vagyok, aki szereti, ha a közösség, ahova tartozik, minél színvonalasabb. És bizony volt itt egy-két igen tehetséges alkotó, aki már elment innen, és tudom, hogy páran meg fontolgatják, épp az építő kritika hiánya, és a parttalan dícsérgetés miatt.
Szóval, azt hiszem, mindenki marad a saját kaptafájánál, és nem hiszem, hogy ez rossz lenne. Ugyanannak az éremnek a két fele vagyunk, azt hiszem. 🙂

De az évek során rengeteget tanultam, pl. verstani fogalmakat, és nem hiszem, hogy káromra vált. Így most már előfordul, hogy nem csak "kiírom magamból", ami jön, hanem arra is odafigyelek, hogyan teszem ezt. Sőt, néha kísérletezem a formákkal. És nem hiszem, hogy ettől az én érzéseim kifejezése kevesebbet érne.
Ami meg a "fiatal" beszólásokat illeti... hát igen. Ez is örök vita. Sokan akarnak itt is "leszerelni" ezzel néhány alkotót, de nagy igazság, hogy a fájdalom, érzelem, stb. nem korfüggő. Ráadásul van itt jópár remek tehetség, aki még bőven érettségiző kor körül jár. 🙂
Ami meg a "megértést" illeti. Lehet, hogy megértem, de attól még nem tetszik. 🙂 Szegény Aranynak írtam például azt hiszem, hog az írása számomra túl rózsaszín. Értem én, csak nem tetszik. 🙂 Hál' istnnek, nem sértődött meg - legalábbis úgy láttam. És attól, mert valami nekem nem tetszik, nem stílusom, még elismerhetem, hogy jó. Meg is teszem, ha arról van szó. Valaki okos mondta, nem kell mindenkinek tetszeni.

Válasz Kankalin (2010-05-31 20:59:27) üzenetére:

Semmi baj, mindenki elmondhatja a véleményét. Amúgy azt hiszem, sokban egyetértünk, hiszen te is azt mondod, meg lehet mondani a negatív véleményt is, csak finoman. Azt hiszem, én általában így teszem, legalábbis igyekszem. És ha valami pozitív hatás ér, azt se rejtem véka alá. Ez a "belső levél" dolog kissé homályos. Velem is előfordult, hogy privátban kaptam negatív kritikát, és rögtön kértem az illetőt, hogy a vers alatt kommentben, nyíltan tegye, engem nem zavar. De talán sokakat igen. Az is jellemző, hogy ha valaki kritikát ír, utána az illető megsértődik, és rögtön viszonozza, elkezd kötekedni. A vaterán - ha ismered - ezt hívják bosszúnegatívnak. Szerintem itt sokan nem értik - talán te se - hogy aki kritizál, nem feltétlenül rosszindulatból, vagy bunkóságból teszi, hanem azért, mert azt gondolja, ez által fejlődhet az illető. Persze elismerem, van, aki nem akar fejlődni. Sokan mondják: "Én érzésből írok!". Én is. folyt. köv.

Válasz Poppy (2010-05-31 19:07:06) üzenetére:
...És ha valakinek azt írják belül, hogy felejtse el a világfájdalmat, mert fiatal... az a valaki mit is léphet erre? Vagyis én. Azt, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet elfelejteni. Vannak dolgok, amiket nem lehet, halálos vétek is lenne másként megírni. A ritmusát nem érti meg akárki. De azért van olyan is. Aki megérti, az az én emberem.
Na az persze "körbenyal", ki tudja miért? Talán azért, mert megért dolgokat. Nem véletlenül. Mert ember.
Ne haragudj, muszáj volt ez leírnom, mert régóta bennem lappang.

Válasz Poppy (2010-05-31 19:07:06) üzenetére:
A "körbenyalás"-t nem jól értelmezitek sokan. Az nem arról szól. Lehet, hogy nem jól látom, de nekem nem. Úgy látom, hogy ha valaki megtisztel a részvételével, illik viszonoznom. Ezt meg is teszem mindig. Elolvasom az adott művet. Mindegyikben van kiemelendő jó. Jeleztem, hogy én a rosszakat csak zárójelben jelzem. Így is van értelme. De tudod, Poppy, amikor kapsz belső leveleket, s csak utána írnak a versed alá, az ütős! Elgondolkodtató. Miért is? Azért, mert néha egészen másról szólnak itt a dolgok. Nagyon másról.
Az "agyondicsérés" szerintem így nem állja meg a helyét. Ha újra megnézel hsz-eket, talán látható, hogy nem én vagyok itt egyedül gyógypedagógus. Persze a véleményt meg kell mondani, de nem mindegy mikor és hogyan. Nem tudhatod, hogy valaki miért ír. Folyt köv...

Válasz Poppy (2010-05-31 19:07:06) üzenetére:
Ok. Szerintem az ember mindig ember. Mindenkinek szüksége van megerősítésre. Amúgy ha már a negatív kritikánál tartunk, a "dícsérni" szó hibás. Rövid i-vel írjuk. Véleményem szerint az ember a fontos, a mai világban a legfontosabb. Ha te ezt érzelmeknek nevezed, ám legyen! Csak tudod az a baj, hogy egyesek itt a kákán is csomót keresnek. És kinek mi a pontatlan? Néha nevetnem kell. Vélt hibákat fedeznek fel, ami néha nem valós. Mert nem értik. Persze néha meg kell mondani, de lehet, hogy ha csak úgy finoman, zárójelben tesszük, az nem annyira sértő. Én így szoktam, pontosan annyira célba ér. Ez a gyógypedagógia. Én szárnyakat szeretnék adni. Ezt teszem itt is folyamatosan. A zárójelet mellékelem, ha szükség van rá.
A VÉREM nem rossz ötlet, de a fegyvert tudni kell használni. Mi a cél? Én értem, de a fegyver veszélyes. Nemsokára itt csak Ady maradna fent a rostán. Folytatás következik.....

Kankalin, itt folytassuk a "körbenyalás" témát, jó? 🙂
Szerintem nem ugyanaz egy gyereket pátyolgatni, dícsérni, nevelni, mint egy irodalmi alkotást bírálni.
És persze, nagyon fontosak az érzelmek, a "mélységek", a mondanivaló, stb., de ha az közhelyes, unásig ismételt, elcsépelt, nem megfelelő formába öntött, bizonytalan, pontatlan, stb., akkor igenis meg kell mondani. Szerintem úgy is lehet javulásra ösztönözni, ha rámutatsz a hibákra. Persze nem bántóan, hanem normál hangnemben.
A "körbenyalást" meg még azért is használjuk szerintem, mert vannak bizonyos baráti körök, akik akkor is agyondícsérik egymást (és csak egymást), ha épp gyengébb az adott alkotás. Nekem is vannak itt online barátaim, de ez nem akadályoz bennünket, hogy megmondjuk, ha egy mű nem igazán sikerült. És ezen nem sértődik meg senki.
Én így látom.
Ja, anno pont ezért alakult spontán a VÉREM, bár sajna ma már csak egy-két "bozótharcos" maradt belőlünk. 🙂

Válasz Nikolett (2010-05-31 15:08:30) üzenetére:

Ha van a könyvnek ISBN száma, a kötelespéldányok bekerülnek a Széchényi könyvtárba.

Válasz Nikolett (2010-05-31 15:08:30) üzenetére:

Neked sehogy :)), Az a könyveknek van, azonosításhoz, nyilvántartáshoz.
Szerintem az ilyen kérdésekre simán kiguglizhatod a választ. 🙂
http://hu.wikipedia.org/wiki/ISBN

Válasz Poppy (2010-05-31 14:53:54) üzenetére:

Lehet hogy ez tőlem hülye kérdés,de már régóta foglakoztat,hogy mi az az íSBN szám,és hogy hogyan lehet nekem is olyanom.

Válasz Nikolett (2010-05-31 14:46:19) üzenetére:

De legalább törekszel a javulásra, és ez már fél siker! 🙂 Talán egy jó magántanár segíthetne.