Válasz Poppy (2009-10-06 16:02:05) üzenetére:
" ... mindenki értse, ahogy akarja. :))"
Én megéheztem a beszámolódtól.
🙂
Válasz artur (2009-10-05 18:39:47) üzenetére:
Visszamentem korábbi véleményedhez. Nem vállalkozói igazolványt kellet kiváltanom, csak valamilyen engedélyről van szó a saját írások értékesítésére, de számlávl és nyutával kell rendelkeznem.
Lehet, hogy könnyebb megoldás is létzik, de nekem azt nem sikerült kiderítenem, pedig épp' a házunk alagsorában is van APEH-iroda!
Válasz artur (2009-10-06 15:57:16) üzenetére:
Okosságot mondasz, nagyon egyetértek! A kritikai érzék és az alkotói tehetség közt nem biztos hogy van összefüggés. Ha igen, az csak bónusz. 🙂
Válasz Arany (2009-10-06 15:52:46) üzenetére:
A szubjektumban nagyon igazad van, de ez is tud többféleképpen működni. Egy nem-irodalmi példa. 🙂
Hétvégén nagy buliban voltam, grillezés, bográcsozás vagy 30 főre. Én már az előkészületeknél ott voltam, a főzésnél is, de nem én főztem. Viszont folyamatosan kóstoltattak. Én pedig azt mondtam: nem az én ízvilágom, de azért megeszem, másnak biztos nagyon ízlik. Én nem így főzném, de mivel nem én készítem, elfogadom ilyennek. Nem sz@roztam, csak megmondtam, hogy nekem nem ez a stílusom, de megkóstoltam. Tény, hogy nem repetáztam. 🙂 A grillek viszont nagyon ízlettek, bár azok is fűszeresebbek voltak az általam megszokottnál. Abból viszont még pakoltattam is a végén. 🙂
Na, vége a példabeszédnek, mindenki értse, ahogy akarja. :))
Válasz Poppy (2009-10-06 15:16:47) üzenetére:
El kell fogadni azt a tényt, hogy mások hamarabb észre veszik a hibákat egy írásban, mint maga az alkotó. Olvasóként előbb látjuk meg, mint alkotóként. Ilyen egyszerű. Ha valaki valakinek kritikát ír, a megkritizált első reakciója rögtön az, "te sem írsz tökéletesen". Na és? Szerintem, mindenki jobban tud olvasni, mint írni. A hozzászólás, a kritika tartalmát kell figyelni, nem azt, hogy a kritikát író személy mennyire jó alkotó?
🙂
Válasz Nem Tom (2009-10-05 23:54:51) üzenetére:
Ez a "könyvespolcos" egész jó megoldás. 🙂
Nekem mondjuk vannak kedvenceim, akiket nagyra értékelek, és rendszeresen olvasok - és általában odavagyok értük. 🙂 De ha úgy adódik, őket is kritizálom. És mindig akad egy-két kellemes - színvonalas - meglepetés, bár igaz, a színvonal meglehetősen egyenetlen. És mielőtt bárki "fennakadna", nem, nem gondolom, hogy én tökéletes-nagyszerű-kiemelkedő alkotó lennék.
Válasz Finta Kata (2009-10-05 18:53:09) üzenetére:
Szervusz Kata.
Ne haragudj meg a véresen komoly, de viccesnek tünő hozzászólásomhoz.Szóval, gratulálok kedves Kata, mindig meghatottan állok, egy számlagyár alapkő lerakásánál. Megható a régi iskola erkölcseit bíró emberek naívsága. Sajnos az életben, másképpen díjjazzák az erkölcsi oldtimer-séget. De elröpül az, az egy-két év a sitten, nem fog többnek tűnni, mint tíz.Más: ha például kiváltod az őstermelői igazolványt x millióig nem kell adózni. Ezért van az, hogy akinek van egy cserép paprikája az erkélyén, az a nagybanin árulja a zöldséget.
Köszi, hogy meghallgattál,és meg ne sértődj.
Tamás
Válasz Nem Tom (2009-10-05 23:54:51) üzenetére:
" ... arra gondolok, hogy ezt a művet, vagy ehhez hasonlót pénzért is megvennék? Feltenném a könyvespolcomra? És innentől kezdve könnyebb az osztályzás."
Nagyon jól megfogalmaztad. Én adtam már ötöst is, de azokat az alkotásokat bizony meg is venném pénzért, és fel is tenném a polcomra. Mellesleg, van is néhány alkotótársunktól vásárolt könyvem azon a polcon.
🙂
Válasz Poppy (2009-10-05 23:30:59) üzenetére:Szasz Poppy!
Abszolút igazad van, megint az megy mint ennek elötte, kölcsön ötösök suhannak az éterben. Nem büszkeségből, de én kiosztottam egyest is, és kettes ist, nem dühből hanem meggyőződésből. Ja, ötöst még nem adtam. Nem találtam olyan kiemelkedőt, ami ezt megérdemlte volna. Amikor osztályozom, csak arra gondolok, hogy ezt a művet, vagy ehhez hasonlót pénzért is megvennék? Feltenném a könyvespolcomra? És innentől kezdve könnyebb az osztályzás.
Tamás
Én már napok óta vívódom, hogy szóljak-e itt a fórumon a rengeteg ötös miatt, erre a szerkesztőség megelőz. 🙂 Én a szavazás óta a nem-pontozok-de-kommentelek verziót választottam. 🙂 Mert lehet, hogy egy mű érzelmileg közel áll hozzám, megérint, de azért épp ésszel felérem, hogyha nem egy kiemelkedő alkotás. De ez is csak egy vélemény a sok közül.
Válasz Finta Kata (2009-10-05 18:53:09) üzenetére:
Húha, azért egy előre aláírt nyugtatömböt ki nem adnék a kezemből, alaposan ellenőrizd a sorozatszámokat mikor elszámoltok!
Válasz artur (2009-10-05 18:39:47) üzenetére:
Köszönöm, Artúr! - Azonban nem kell félnem egyelőre, mert 2-3 évig biztosan nem kell még adót fizetnem, mert nincs belőle jövedelmem, csak a kifizetett összeg megtérülte után!
Egyébként azért került erre sor, mivel a helyi könyvtárunk csak úgy tudta vállani, hogy ők is terjeszthessék, ha adok egy (előre aláírt) nyugtatömböt, hogy ha valaki onnan vásárol a könyvemből, akkor ők csak ilyen módon adhatják tovább!!!
Válasz Finta Kata (2009-10-05 14:28:14) üzenetére:
A könyv értékesítésének nem feltétele, hogy vállalkozó legyél. Van annak más módja is, hogy törvényesen adhasd el a köteteidet. Az adófórum hírlevelek valamelyikében olvastam, mert járatom magamnak e-mailra. A baj az, hogy már nem tudom, mi is volt az pontosan? De megjegyeztem, hogy nem kell az ilyesmihez vállalkozói. Érdemes szakértőt kérdezni ebben az ügyben.
Válasz SaSára (2009-10-04 17:45:01) üzenetére:
Majdnem elfelejtettem. Ennek a saját költségen való könyvkiadásnak van egy nagy hátránya is ám. Akinek pénze van, szinte bármit kiadathat könyvben. Nem érdekes, ha nem szól semmiről, vagy nem tartalmas az írás. Az említett könyvhéten láttam ebből a "műfajból" is bőven.
Válasz Finta Kata (2009-10-05 14:28:14) üzenetére:
Meg kell hogy cáfoljalak, kedves Kata! Ott voltam a könyvhéten. hihetetlen menyiségű vásárló volt, és szatyorszámra vették a könyveket. Ma is kelendő a könyv. Nagyon.