Általános csevegés

Válasz Zöld Zsázsa (2007-03-20 13:14:53) hozzászólására:

Szia!

Na végre, hogy vagy, már megállt a klubtali szervezés is nélküled!!!

Kicsit megtöröm itt ezt a fejtegetést... hazajöttem, már szombat délután, csak azóta semmi időm nem volt ide benézni. És nehezményezem, hogy senki nem hiányolt egy SMS erejéig! Szóval Lengyelország nagyon szép, jól éreztem magam, a rövid beszámoló 3 pillanatképe nemsokára megtalálható lesz a verseim közt, ha valakit érdekel

Meghallgattam a 100lábúbánat dalt. Tündéri! Nagyon-nagyon tetszett!! Gratulálok!!

Válasz Poppy (2007-03-19 16:32:44) hozzászólására:

Engem is mindig dicsérnek, hogy jól írok, de hát ez tényleg elfogultságból adódik...
Vicces, hogy mondják, hogy írjak-írjak, közben alig adnak rá időt Pedig nekem nem 2 pillanat alatt jön azért Hát ez van

Úgy látszik, én vagyok a kivétel. Engem mindig támogattak, sőt, én húzódtam vissza inkább, nem nagyon mutogattam az írásaimat, még ha kérték is a szüleim. És persze mindig dícsérték, hogy milyen jó, ezért is jöttem a Napvilágra, mert itt elfogulatlan kritikákat kaphatok.

Válasz Tiringer Tündi (2007-03-18 21:51:46) hozzászólására:

Bizony, az írói próbálkozásaimat az én szüleim sem fogadták kitörő örömmel. Az első írásomat 12 évesen megmutattam anyumnak. Kinevetett, és keményen megkritizált. Ennek az lett az eredménye, hogy csak tavaly olvashatott tőlem újra valamit.(azóta 20 év telt el!) Most már elfogadja, hogy kissé hangyás vagyok, és, hogy magam választottam ezt az utat.

Kapjátok össze magatokat és essetek neki a Történetünk-höz!

Plíííz, plííííz!!!!!

:-DDD

Azt hittem, hogy csak nekem volt nehéz ifjúkorom. De, látom, néha a szülők hozzák a formájukat.

Én 19 évesen léptem le otthonról, onnan, ami már rég nem volt otthon. Ennek az elsődleges oka az volt, hogy bármiben eljutottam a profi szint közelébe, anyukám eltiltott tőle. (három ilyen volt: festészet, versenytánc és bizony az írás) Amikor nemrég megkérdeztem tőle, miért, azt válaszolta, hogy féltett, nem akarta, hogy kitűnjek a többiek közül, mert az egy rögös, nehéz úthoz vezet. Biztos vagyok benne, hogy nem gonoszságból csinálta, de nekem akkor fájdalmat okozott vele.

Felnőtt koromra újra kezdtem írni, és bizony, most elővettem újra a rajzszenet és az ecsetet is. Viszont Édesanyám még mindig fél valamitől: eddig saját bevallása szerint csak egy írásomat olvasta el, az sem tetszett neki. Ő azt akarta, hogy kövessem az ő álmait, és emiatt lettem majdnem közgazdász. A mai napig nem bocsájtja meg, hogy otthagytam a fősulit és átmentem egy bölcsészettudományi karra. A diplomámról a mai napig ajakbiggyesztve beszél.
Én már feldolgoztam. Most ő jön. Mindenkinek üzenem, hogy: nem élhetjük mások álmait, csak a sajátunkat! És attól még nagyon szerethetjük a szüleinket! Az édesanyámnak is ezt kell megértenie, hogy nem őt akartam bántani a pályaelhagyással (legkezdetibb szakaszban), hanem csak önmagam akartam lenni, mert én az ő lánya vagyok, de nem az ő része.

Válasz Gunoda (2007-03-13 23:42:28) hozzászólására:

Ez milyen má'! Engem pedig megtalált egy olyan régi kolléganőm, aki a férjemet akarta férjéül, amikor az már rég az én férjem volt. Megszakítottam a nővel a kapcsolatot, most meg írt egy üzenetet, amelyben megkérdezte, hogy vagyunk. Érted? Mi ketten: férjem meg én. Nem elég a 2,5 gyerek fényképe az oldalamon! Ja, azt hiszem, pedzegetem, mit ért Paco nagyképűség alatt!

Válasz The Kinslayer (2007-03-18 10:54:05) hozzászólására:

Fel a fejjel, Kini!

Válasz Gyémánt-kereső (2007-03-18 11:11:08) hozzászólására:

Mennyi időre inaktíválódtál?

Oh, köszönöm Nektek! Ma már jobban is vagyok!

Válasz The Kinslayer (2007-03-17 23:34:40) hozzászólására:

Vigyázz ezzel Kinslayer.. : /
De ne halaszd későbbre...most kell kimászni belőle különben benne maradsz... és utáűna vagy felemészt vagy nagy nehezen de ki tudsz majd mászni belőle...de veszteségekkel...

Válasz The Kinslayer (2007-03-17 23:34:40) hozzászólására:
Szurkolok, hogy elmúljon.

Válasz The Kinslayer (2007-03-17 23:34:40) hozzászólására:

Nehogy elmenj emoba