Nos...ugyérzem az "akadékoskodó(k) - mint én" és a "meg-nem-értettek - mint Arnodre, sanna, Crystalheart!" hogy mindenszempontból (még ha nem is) de megvitattuk a témát! és le is zárnám.....ha megengeditek....
ám kinyílhat még Pandora-szelencéje 😛 🙂 :I
(amugy örömmel láttam, hogy milyen gyorsan jönnek a válaszok, hozzászólások...)
És ha egyszer annyira komolyan gondolom a dolgot, hogy esetleg hivatásomnak választanám, vagy hasonló, akkor persze elmondanám nekik. És szerintem akkor könynebb is lenne megmagyarázni, mert már biztos lennék a dolgomban.
Na, megint visszatérek a témához a ha nem gond.
Lehet hogy én is félreérthető voltam, sőt biztos, mert szó sincs ilyesmiről hogy szégyellném a dolgot, ellenkezőleg, örülök hogy van valami amitől én én vagyok, azaz inkább lehetek.
A szüleimet azért hagyom ki a dologból, mert nem hiszem hogy attól szerintük értelmesebb lenne a gép előtt ülnöm. De nem is ez a lényeg, mert azt még megoldom, csak nem tudom hogy venné ki magát ha eléjük raknám a verseimet. Titusz, és Metatron, igazatok van hogy nem feltétlen jó titkolózni, de nem ismernek annyira a szüleim (szerintem) hogy értenék a verseimet.
Ezért támaszkodom ebben a barátaimra. Ők tudják, értik, mert ismerik a hátterét. Nekik el tudom mondani, mi ihlette a verset, de pl. a szüleimnek nem tudnék a szerelemről beszélni....
Értitek? nem kizárni akarom őket, csak jobb így, mert sejtem a végkifejletét a dolognak.
hát, ez most ami hirtelen eszembe jutott a dologról.
Válasz #1770 számú hozzászólásra :
Igen, én is így gondolom. 🙂 Köszi a megértést 🙂 És ha belegondolok, hogy midnez az én ködfedte Photoshop-halmaz képemből indult ki... 😀
Válasz #1767 számú hozzászólásra :
"...fő az, hogy mi elfogadjuk."
Így van, és köszönöm Titusz! Nem kívánom, hogy megérts, azaz inkább remélem, hogy sose értesz meg igazán, vagyis nem kerülsz ilyen helyzetbe, de ha már elfogadod, akkor örülök! 🙂
Válasz #1767 számú hozzászólásra :
A helyzet az, hogy nálam meg nem az a helyzet, hogy nem látom értelmét elmondani. Nem. Hanem hogy világosan látom, hogy ha elmondom, abból csak hatalmas hátrányom következne, olyan, ami miatt talán be is kéne fejeznem az írást, nem tudnám soha befejezni a könyvet. Ezért kell azt mondanom, hogy tanulok csakis.
Teljes mértékben egyetértek Metatronnal...ugyanezek a gondoldolatok születtek meg a fejembe...csak én félreérthetően fogalmazok és nem is túl jól ilyen téren....
Amugy... A CSALÁDJÁT NEM VÁLASZTHATJA MEG AZ EMBER....DE A DÖNTÉSEINKET IGEN!... ÉS ITT MOST GONDOLOK A "NEM LÁTOM ÉRTELMÉT ELMONDANI" EMBERRE ÉS GONDOLOK A "CSALÁDOMMAL (IS) MEGOSZTOM" EMBERRE...MIND1 hogy döntünk, fő az, hogy mi elfogadjuk. Sajnos...vagy nem sajnos..ez a többi irodalomkedvelő "elv-társaknak"...Most nem akarok én itt regélni, meg már túl tárgyaltuk a témát is...vagy mégsem..................... De ez a kérdés mindig is nyitott volt, és az is marad....
Most azon gondolkodom, hogy van e értelme további ösztönzésnek, vagy csak fejezzem ki egyszerüen a részvétem. Az ösztönzés alatt arra gondoltam, hogy vélemény kérés nélkül megmutatni nekik, hogy tessék, itt van, ezzel foglakozom, ezért töltök itt a gép előtt órákat, ez itt az ami belőlem kijött, és nem ettem, nem ittam hozzá semmit. Ez az én hobbim, szórakozásom, és az életem legvidámabb része.
Amikor az írást elkezdtem, csatlakoztam egy csoporthoz a neten, ahol hónapról hónapra feladatokat adtunk egymásnak, és határidőre írtunk novellákat, majd kritizáltuk egymásnak. igaz, hogy a legnagyobb segítséget ők adták, de annál jobb érzés, mikor apám mondja, hogy: - ez most tetszik, amit írtál. -szerintem nincsen!
persze megértem mind a kettőtöket, sőtt valamilyen szinten értem a családot is, de ennyi erővel titkolhatnátok előttük valamely káros szenvedélyeteket is, és ha olvasnátok bulvárlapokat, akkor az tele van a netfüggőség mint betegség ecsetelésével, és ezzel talán meglehetne őket nyugtatni, hogy nektek nincs ilyen bajotok.
Nem mondtam, hogy szégyellem! Csupán feleslegesnek tartom... Se segíteni, se támogatni nem tudnak, legalább is ebben! És ha majd a nagyvilág elé tárnám a műveim, akkor inkább hozzáértő véleményét kérném ki...
És hidd el Metatron, hogy nagyon irigyellek, hogy van olyan a családodban, aki érdeklődik ilyenért, és segít is. Gondolj bele, ha állandóan azt hallgatnád otthon, hogy "minek olvasol ilyen hülyeségeket", "oda ne rohanjak megint verset olvas", "miért voltál megint fenn hajnalig?", stb, stb.
És ha ilyen körülmények között is folytatom (még ha nem is magas színvonalon), és feltöltöm az írásaimat a napvilágra, akkor talán a "könnyelmű" jelzőt nem érdemlem meg... 🙁
a félreértések elkerülése végett: a hangnem nyugodt és szomorú, semmiképpen sem felháborodott és irónikus... 🙂
Válasz #1754 számú hozzászólásra :
Én azzal osztom majd meg, akit a barátomnak tartok. A családommal nem... hiába, ha nem akarom, hogy számonkérjék rajtam az időt, amit itt töltök el a Word előtt, vagy nem akarom, hogy minden más teendőm mögé (és ezzel a "tényleg soha nincs rá időm" csoportba) kelljen helyeznem az írást, akor azt hiszem nem tehetek mást. Anyám mondta már régen, mikor említettem, hogy de jó lenne, ha írnék egy sikeres könyvet - csak az a baj, hogy a mindennapokban neki minden házimunka és az itthoni gürizés fontosabb ennél. Sajnos egyedül vagyok itthon - egyedül szinte mindenben. Ez jelenti nekem az utolsó önálló bástyát, ez az, amibe még közvetlenül nem szólnak bele az itthoniak.
Az egyetlen kiút, ha megírom, befejezem a könyvet. Ennél komolyabban aligha lehet gondolni a dolgot.
Érdekes téma ez. Vajon miért titkoljuk mások elől az alkotásainkat? Szerintem aki komolyan gondolja az írást, költészetet annak nem lehet oka, hogy rejtegesse azt. Mielőtt a nagyvilág elé tárnám műveimet, én rendszeresen kikérem a csaldom véleményét. A helyesírásomat a párom javítja, és ha képes voltam valamit kiírni magamból, legyen az bármilyen kényes dolog is, nem szégyenlem mert attól nem lesz jobb senkinek. Ha az olvasó megbotránkozik?-tegye azt, ha tetszik neki?-nevessen, és ha kinevet?-írjon jobbat.
"Ne fogjon senki könnyelmúen.
A húrok pengetésihez!"
ez az idézet Petőfitől pont ide illik. Aki nem hajlandó felválalni magát szűk körben, az ne várj, hogy a nagyvilág előtt majd másképen lesz. Rengeteg bírálat születik, aminek a felét sem érdemes meghallgatni, de mi nem nekik alkotunk, hanem azoknak, akik csendben olvassák sorainkat.
Na, gondoltam akkor már én is jövök! 🙂
Titusz, tényleg semmi bántó nem volt számomra sem abban amit írtál (ahogy Arnodre is mondta).
A családból nekem egyik tesóm tudja hogy írok és slussz. Konkrétan én sem látom értelmét a családtagok közül egyenlőre több emberrel megosztani hogy költögetek, mert más világ vagyunk ebben.
De nekem azért mákom van a tesómmal. Pláne mert ő nem túrkál a mappáimban vagy ilyesmi 🙂
És szüleim , nekem is elvesztegetett időnek tartják a netezést .
De hát, ha egyszer rákattantam a dologra... 🙂
hát ennyi.
Jó..megértem...én értettem félre....csak ideges is vagyok....nehéz idők értek el...elnézéseteket kérem, mindenkijét!
Milyen segítséget várhatunk el a családunktól...? elég ha tudják....azt kész...nem kell ihlet-adás, téma...meg elemezniük a művet....
Én megosztom a családdommal ha kell egy szó, egy kifejező eszköz vagy ilyenek, akkor bátran kérdezem őket...de nem kérek tőlük semmi mást...legfeljebb azt, h olvassák el és véleményt mondjanak...de nem is írok többet.
Persze mindeki másképp csinálja...itt függ a kapcsolatoktól, a hozzáértésről, a téma-kezeléstől a dolog....
Nade én így csinálom.....ám ez én vagyok
Válasz #1747 számú hozzászólásra :
Titusz: meg se fordult a fejemben, hogy rosszat akartál. Ezért nem szerencsés írásban érintkezni. Semmilyen gúnyos vagy irónikus felhangot nem társítottam a hozzászólásomhoz(bátran mondhatom, hogy sanna sem). Csak egy megjegyzés volt részemről. Bocs, ha félreértetted!
És ahogy írtad függ a családi háttértől és fogadtatástól, és mivel semmilyen segítséget nem várhatok az itthoniaktól, ezért nem látom értelmét megosztani velük. Nekem inkább teher lenne ha tudnák...
Elnézésemedet kérem Crystalheart!!!! Bocsánat....csak nem szeretném ha elvesznél.....
(sana, Arnodre....aki komolyan ír azoknak tudják, de persze ez ügg a családi háttértől, a fogadástól, a környeztről...és ezt tudom....és azt is meg kell érteneketek, h nem rosszat akartam....és nyugalom.)
Utolsó post: Filmek Legújabb tagunk: Yoco Legutóbbi bejegyzések Olvasatlan hozzászólások
