Prózák és kritika

Válasz onsai (2008-02-28 20:12:24) hozzászólására:

Esetleg én is kérhetnék egy véleményezést? 🙂

Válasz onsai (2008-02-28 20:12:24) hozzászólására:

bocs, h=r 😀

Ha majd kész leszel vele, Chyst., és esetleg érdekel a véleményem, küldd el bátran.

Válasz Borostyán (2008-02-27 19:55:20) hozzászólására:

Hehe, bárcsak már többeszszám lehetne, de iskola mellett örülök, hogy ezt az egyet elkezdtem. Besorolni nehéz volna, valami történelmi-scifi-fantasy-lélektani-akció. Lesz, ha kész lesz. 🙂 Csak suliidőben iskola, ugye, azon kívül meg gazdaság... Kissé besokalltam már. "Berzsenyi-szindróma"... 😛

Válasz Crystalheart (2008-02-27 18:39:01) hozzászólására:

Elárulod, te milyen regényeket írsz?:)

Válasz Borostyán (2008-02-27 15:14:50) hozzászólására:

Jó neked, én pl már hónapok óta egy oldalt sem írtam a regényembe... Egyszerűen nincs annyi egybefüggő időm, icipici darabokat meg én sem szeretek.

Sziasztok!
Immár jó néhány regénnyel a hátam mögött azt kell mondjam, ez a "filmes doloog" valóban működik:) Csupán azt kell leírnom, amit az olvasó is el fog tudni képzelni olvasás közben... Olvasói levelekből tudom, hogy elég jó a képzelőerőm:)
A napi írás elkezdése előtt jómagam is visszaolvasok néhány oldalt, hogy hangulatba jöjjek. Ha nem sikerül, aznapra írás kizárva. Ha viszont sikerül, addig írok, amíg bírok, nehogy elszálljon az ihlet:) Én nem tudok egy-két oldalt írni. Vagy semmit, vagy 10-20 oldalt. És valóban, ha belejön az ember, szinte magától íródik a történet.
További jó alkotómunkát mindenkinek:)
Üdv: Borostyán

Válasz Phoenix (2008-02-27 12:47:49) hozzászólására:

Kedves Phoenix!

Nem csak neked, nekem sem megy a visszazökkenés, ha pár oldalt elolvasok. Ráadásul lehet, hogy azt a pár oldalt sem egyszerre írtam, így azon belül is van hangulatváltozás.

A humorérzékről csak annyit, hogy én sem tartom magam humoros embernek, mégis jópáran azt mondták, hogy úgy gondolják a történeteim alapján, jó humorérzékem van. 😀

Válasz Phoenix (2008-02-27 12:47:49) hozzászólására:

Ami azt illeti, én is komor lelkületű vagyok. Próbálkoztam párszor vidám írással, de azok még annyira sem sikerültek, mint a komorabb írásaim. Bár ennek van egy kis háttere is 🙂
Úgy tényleg nehéz lehet, ha túl vidám vagy a szomorkásabb történet írásánál. Nekem valahogy mindig sikerül felvenni az utolsó szálat. Bár ez a film dolog nálam csak regényírásnál működik, az ilyen rövidebb írásoknál el sem kezdődik.
Lehet azért sem tetszenek annyira 🙂

Válasz Jessie T Laurence (2008-02-24 19:25:32) hozzászólására:

Én is gyakran csinálom ezt. De az én műveim mind komor hanulatúak, így van hogy ha jó kedvem van, hiába olvasok el egy oldalt vagy többet az előző írásaimból vagy az elkezdettből, nem zökkenek vissza, mert nem akarok 🙂 Fura nem? De nem tudok vidám dolgokról írni, viccesről meg végképp nem. Megpróbáltam, nem is egyszer, és rájöttem, hogy rém gyenge humorérzékem van (vagy talán nincs is...). Szóval nekem mindig hasonló hangulatban kell lennem, ha írok, ez könnyebség, de mégis épp ez az, ami nehézzi is teszi az írást.

Phoenix

De az is lényeges, hogy ki hogy tudja leírni a saját filmjét....

Válasz Myrthil Tiller (2008-02-25 19:49:30) hozzászólására:

Innentől már csak az a kérdés, kinek milyen film tetszik. 😛

Én más módszerről még nem is hallottam, mint a filmecskésről. Eddig akivel csak beszélgettem, mindenki azt mondta, így ír...

Tiszta jó hallani, hogy ti is így írtok 🙂
Igazából még senkitől sem hallottam ezt a film dolgot, már kezdtem azt hinni, egyedül vagyok vele. Én másképp már el sem tudnám képzelni az írást. Ez a filmecske nálam még olyankor is folytatódni akar, amikor én már nem bírok többet írni. Teljesen lefáradok, közben kedvem meg a maximumon.
Miután abbahagyom a napi írást, akkor általában olyan jó kedvem van, mintha nem is tudom, mi történt volna velem. Mármint nem azért, mert abbahagytam, hanem mert újra alkothattam valamit.
De elég gyakran előfordul, hogy a leírtak hatással vannak rám, és ha pont olyan részt írtam, akkor nagyon morózus vagyok tőle. Vszont, ha egy vidám részen vagyok túl, akkor duplán fel vagyok dobva 😀

Válasz Jessie T Laurence (2008-02-24 19:25:32) hozzászólására:

Mikor folytatom a regényem, én is vissza szoktam olvasni kicsit, hogy hangulatban legyek - de legfőképp azért, mert minden alkalommal elfelejtem, hol tartok és mit írtam addig. :PPP

Egyébként én is ezt a "film-technikát" végzem, másként nehezebb volna igazi filmre illő jeleneteket leírnom. 🙂 Ilyen szempontból micsoda hátrányban vannak a mai írókhoz képest a régiek! 😀 Azért megoldották ők is.