Sírni akarok, de valahogy nem tudok…
Sírni lelkem mélyéből, kiadni mindent.
Sírni, hogy megmaradjak az, ami vagyok.
Sírni, hogy túléljem a holnapot.
Sírni miért nem tudok, s erre nincs válaszom.
Sírnom kell, hogy tovább léphessek,
rettegek, mert támaszom nincsen.
A könnyek viszont nem jönnek,
csupán kínzóan gyötörnek.
Mondd, mit tegyek?
Gyertek már, csak gyertek könnyek!
7 hozzászólás
Kedves Attila!
Jól át tudtad adni, a vívódásod, lelked nyugtalanságát!
Remélem, azóta megnyugodtál, vagy legalábbis sikerűlt kisírnod magad!
Szeretettel: Falevél.
Kedves Attila, most akadtam rá erre a lelkitusára. Ismerem én is az érzést, amikor az ifjú lelket nem lehet térdre kényszeríteni, pedig úgy érzi az ember, hogy majd megszakad. Aztán magától szépen megnyugszik. Így edződik az acél. Versedhez gratulálok! Katalin
Szia!
Nagyon megérintett ez a vers. Én 2 és fél hónapja küszködök ugyanezzel. Sírni kéne tudom, hogy megnyugodjak, hogy kijöjjön az az őrjítő fájdalom. Bár nem szűnne meg, de nem szórítaná annyira a torkomat. Köszönöm, hogy ezt elolvashattam!
Meg szeretnék kérdezni valamit. Beleegyeznél, hogy ezt a verset neveddel feltüntetve kirakhassam a weblapomra? Sokat jelentene nekem!
Foxy
Kedves Metal Koala!
Átéreztem a versedből áradó kínkeservet, a sírni nem tudás fájdalmát… Jó annak, akinek a könnyei utat találnak, utána általában megkönnyebbül…
Üdv: Borostyán
Kedves Metal Koala! sosem voltam ilyen helyzetben, biztos nagyon rossz érzés lehet és ezt szerintem tökéletesen leírtad. Átérezhető a versed, sugárzik belőle a kín. Gratulálok hozzá! szeretettel: Andika
Kedves Attila! Remélem már nincs szükséged azokra a fránya könnyekre!? Nevess!
Könnyű ezt mondani! Szomorú hangulatú versedhez gratulálok!
Üdv' Noémi
Drága Metál Macim!
Bizony néha igenis kellenek azok a könnyek.Az ember lelkéről, mintha millió kő zúdulna le olyankor a sós lével.A lelkünk vizével…
De van, hogy nem jönnek, és akkor marad a kín, a fájdalom.Remélem, a könnyek utáni vágy állapota, múlté már, mire én a versed olvasom.
Ölellek nagyon nagy szeretettel:Kriszti
NAGYON JÓ VERS!