Prózák és kritika

Válasz Jessie T Laurence (2008-02-24 19:25:32) hozzászólására:

Ez így igaz. Kb. egy éve kezdtem el írni egy regénykét, persze nem tudtam befejezni, de ennek csakis az volt az oka, hogy elballagtam 🙂
Szóval az úgy volt, hogy operában láttuk Rossini Hamupipőkéjét és egy nagyon jó ötletem támadt tőle, és mivel 12.-ben év eleje táján leadtam pár tárgyat, amire már tényleg nem volt szükség 😉 a fél napomat a könyvtárban töltöttem írással. Nagyon jól bevált nekem is az, hogy kizártam mindent magam körül, újraolvastam a végét annak, amit addig írtam, nagy levegő és elmerültem a történetben, és most, hogy így mondjátok, tényleg az volt velem is, hogy magam elé képzeltem egy filmszerű jelenetet, meg kigondoltam, hogy mit tennék én a szereplőm helyében, ha ide kerülnék, és a történet szinte magát írta! Aztán a ballagás után sajnos (najó, ez csakis ebből a szempontból sajnos) nem tudtam többet ott ücsülni... a regénynek ismét befellegzett... pedig tényleg jó lett volna... pár hete előkerült, olvasgattam, és olyan de olyan jól el tudtam merülni benne megint, ha nem lennék ilyen fáradt, tudnám is folytatni. Még van remény 🙂
Egyébként bíztatás azoknak, akik a film leírását választják: a nagy mester Bulgakov Színházi Regény című művének főszereplője (talán maga Bulgakov, de mindenesetre a beszélő, hiszen E/1-ben vagyunk) is ahhoz a módszerhez folyamodott drámaíráskor, hogy "elképzelte" a jelenetet, és leírta, amit a szereplők mondanak benne. Szóval egyáltalán nem hülyeség a dolog 🙂

Válasz Myrthil Tiller (2008-02-24 18:01:42) hozzászólására:

Szerencsére nekem nincs sok problémám a hangulatváltozásokkal.
Azt hiszem, hogy ezt visszaolvasással tudom elérni. Amikor leülök folytatni az írásomat, kb egy oldalt elolvasok úgy, hogy megpróbálom újra átélni azokat az eseményeket és érzéseket, mint ahogy azt írás közben is átéltem. Akkor visszazökkenek abba a hangulatba, és olyankor általában akármilyen kedvem is volt, teljesen megfeledkezek róla.
Mintha két külön világban élnék 🙂 Megpróbálom a kettőt elválasztani egymástól, mert szerintem, ha az ember idegesen kezd írni, abból semmi jó nem sül ki. De mint mondtam, szerintem erre jó megoldás az újraélés 🙂

Válasz Myrthil Tiller (2008-02-24 18:01:42) hozzászólására:
😀 Abból lehet az abszurd, vagy a szatíra:D Esetleg horrorparódia.

Ez csak akkor idegesítő, ha épp egy szomorú részt kezdesz el írni, csak valamiért nem tudod befejezni. És amikor legközelebb folytatnád, már nem biztos, hogy abban a hangulatban vagy. 😀

Válasz Myrthil Tiller (2008-02-24 17:53:43) hozzászólására:
Akkor fordítva? Úromozs? Nehogy kizárd ezt. Pont az adja a valódi tartalmat, hogy változik az érzésed, a hangulatod. Szerintem.

Én is hasolnóképpen írok: látom a filmet és leírom, amit ott láttok. Csak a hangulatom nagyon be tud folyásolni. Ha rossz kedvem van, akkor szomorú hangulatú a film is, ha jó, akkor fordítva.

Azt még meg kellene tanulnom, hogy ezt hogyan zárjam ki, de egyelőre nem sikerült... 🙁

Válasz Jessie T Laurence (2008-02-24 16:21:39) hozzászólására:
A prózaírásnak ezerféle módszere van. Kinek ez, kinek az. A filmdolog azért az egyik legjobb, szerintem, mert általában az olvasó is elképzel magának valamiféle filmet, miközben olvas. Minél több részlete egyezik a két filmnek, annál nagyobb a sikerélménye az alkotónak és az olvasónak is.

Válasz Phoenix (2008-02-24 14:59:49) hozzászólására:

Igen 🙂 Ez a film dolog nekem is ismerős. Nálam ez inkább a hosszabb írásaimban működik. Csak elég izgalmas. Mindig félek, hogy egyszer csak leáll, és én elakadok a közepén. Jelen pillanatban sem tudom, hogyan fog folytatódni, de amikor leülök, akkor valahogy mégis sikerül 🙂

Válasz Jessie T Laurence (2008-02-24 10:26:38) hozzászólására:

Én személy szerint soha nem írok spontán. Mindig van egy "film" a szemem előtt és leírom, amit "látok" és amit érzek, vagyis, amit a szereplő(k) érez(nek). Nálam így működik. El sem tudom képzelni, hogy spontán írjak. Abból nálam biztos nem sülne ki semmi.

Phoenix

Na! Itt aztán jól megakasztottam a beszélgetést. Lehet, hogy itt már volt erről szó, de ti hogyan szoktatok írni? Spontán, vagy előre jól kitaláljátok, hogy mit írtok le?

Válasz Zelmann Tamara (2008-02-17 15:34:59) hozzászólására:

Elolvastam, és tetszik az ötlet, mert tényleg nagyobb esélyünk van, ha összefogunk. De sajnos nekem nincs senki irodalommal összefüggő kapcsolatom, csak itt, meg msn-en. Pedig ezt tényleg jó lenne összehozni, de nem tudom, hogy lehetne ezt pontosan kivitelezni. Nem vagyok valami jó szervezésben.
Abban viszont biztos vagyok, hogy lenne rá igény. Ez jó lehetőség lenne. Az a fránya anyagiasság ugye!!! Hihetetlen, hogy minden e körül forog.

Válasz Jessie T Laurence (2008-02-13 18:46:57) hozzászólására:

Kérlek, olvasd el, amit az általános csevegés fórumban e téma kapcsán írtam. Várom válaszod!

Válasz Jessie T Laurence (2008-02-13 18:46:57) hozzászólására:

Megnéztem, félrértetted. 🙂

Sziasztok!

Hallottatok már az Ad Librum Kft-ről?
Én voltam a honlapukon, de az egyszerűen lehetetlen, amit ott ajánlanak. Szerintem képtelenséget állítanak, mert olyan nem létezik, hogy egy 300 oldalas írást kb 2000 Ft-ért adjanak ki 100 példányban. Azzal magyarázzák, hogy nyitási akció, de ez akkor is képtelenség. Nem tudom, hogy itt hol lehet az átverés, de szerintem valami biztos nem stimmel.

Köszi mindenkinek!

Az az igazság, hogy én még nem nagyon találtam rá a hangomra, és amikor megírtam azokat a kis műveket, akkor még tetszettek. Meg azért is megijedtem egy kicsit, mert ettől függetlenül az írás az egyetlen, amit szeretek csinálni 🙂
Még egyszer köszi mindenkinek 🙂