Versek és kritika

Válasz Kankalin (2011-01-18 19:26:54) üzenetére:Nana, azért a hozzászólásokkal kapcsolatban voltak problémáid nem oly rég, de örülök, hogy már nincsenek.

Válasz szusi (2011-01-18 19:21:26) üzenetére:
Nekem a világon semmi gondom, legalábbis a Napvilágon. Írom a szonetteket szótagokat számlálva, hűsítő verítékkel, tele vagyok sikerélménnyel, mosolyba mártom magam, csupa kánaán, csak gondoltam, csatlakozom a többiekhez. Nem értem, hogy miért mindig nálam ér véget a diskurzus. Azt hiszem, mégis felfogtam. Valószínűleg igazam van. 😀

Válasz Kankalin (2011-01-18 19:16:30) üzenetére:
Kankalin, továbbra is az a kérdésem, hogy végül is mi a gond, amiről ilyen hosszan beszélgetünk? Aki bele akar mélyedni, az belemélyed, aki akar kritikát írni, az ír. Aki meg nem akar mélyedni és kritikát sem akar írni, azzal tudunk valamit tenni?

Válasz szusi (2011-01-18 19:07:06) üzenetére:
Egészen őszintén válaszolok neked. Elmélyedtem sok rossznak hitt írásban. Ha úgy láttam, hogy az alkotója képlékeny, írtam hozzá építő kritikát. De ehhez a hsz-eket is el kellett olvasnom, hogy mit reagált az illető az előzményekre. Nekem szerencsém van. Úgy születtem, hogy mindenből tudok valami pozitívumot létrehozni. Gyógypedagógus vagyok. Elképesztő magasságokat élek meg a mélységek folytán. Sokan irigyelhetnek, mert ugyan az életem kész katasztrófa, de a sárban is fel tudom fedezni a láthatatlan gyémánt csillogását. Ez a válaszom.

Válasz Kankalin (2011-01-18 19:00:24) üzenetére:Kankalin, nyilván olvastál nem egy nagyon rossz írást, vagy legalábbis olyat, amit te nagyon rossznak gondoltál, mit csináltál akkor?

Válasz szusi (2011-01-18 18:21:52) üzenetére:
Szusi, én ezt a fajta kritikát gyakorolom egy ideje. Ezzel válaszoltam a kérdésedre. Csak arra tudok kritikát írni, amiben elég tájékozott vagyok. Folyamatosan tanulok, úgyhogy a kör bővül. Remélem, egyre nagyobb lesz!

Válasz szusi (2011-01-18 17:36:17) üzenetére:
Szusi, nálad mit jelent, hogy "régen ír"? Én egy éve írok. Az régen volt? Csak úgy kérdezem.

Válasz szusi (2011-01-18 18:21:52) üzenetére:
Szusi, nálam semmi akadálya. Ezt teszem, ezen kívül számlálgatom a szótagokat. 🙂

Válasz AmigoH (2011-01-17 23:25:57) üzenetére:
Amigoh, de bizony lehet nyomozni az író után. Éppenséggel úgy, hogy belemélyedünk az írásaiba.

Válasz prince (2011-01-18 14:29:46) üzenetére:
🙂 Valóban, az alkotónak nyitottnak kell lennie a fejlődésre. Ezzel a mondattal nagyot nőttél a szememben. 🙂

Válasz Kankalin (2011-01-18 18:40:42) üzenetére:
javára válik.

Válasz szusi (2011-01-18 15:19:14) üzenetére:
Szusi, valóban van olyan, aki nem olvas klasszikusokat. Az íráskészség bizony javítható az olvasottsággal. Mi az, hogy „agyonművelt”? Tán szégyellnem kell magam? Bocsánat! Valóban: bárki írhat, gyakorolhat kritikát. Csak remélni tudom, hogy az irodalom

Válasz prince (2011-01-18 15:33:13) üzenetére:
Hát, prince, büszke vagyok rád! 🙂 Irodalom és alázat. A művészetekben elengedhetetlen. 🙂

Válasz Kankalin (2011-01-18 18:17:03) üzenetére:
Kankalin, én már csak ilyen értelmetlen vagyok.
Mi az akadálya, hogy gyakoroljátok ezt a fajta kritikát?

Válasz szusi (2011-01-18 17:44:06) üzenetére:
S hogy mi az építő? Minden apróság, amit az alkotó annak gondol. Néha nehéz szembesülni hibáinkkal, de értékelni kell azt, hogy akad olyan, aki ezeket észreveszi. Ez azt jelenti, hogy mélyed az emberben, a tartalomban és a formában. A kritika nagyon fontos. Jómagam megélem ezt, mert szeretek tanulni, fejlődni. A tanulás legfőbb akadálya az, ha azt hisszük, tökéletesek vagyunk. Hát nem. Fő az alázat. 