Versek és kritika

Erre - amit javasolsz - máshol találkoztam már példával. Beküldöd az írásod és külön kategóriába rakhatod. Kezdő-haladó-aknamező néven. Na, ott az utolsónál megkritizálnak rendesen. De azt illik is jó kezelni, hiszen tudod, hogy hová tetted az írásod!

Azt gondolom, minden olyan közösség, melyben tevékenykednek, vegyes. Nyilván való, nem lehet minden tollforgató kiváló. A segítségnyújtás legyen őszinte, viszont ügyelni kell a megfelelő bánásmóddal. Elgondolkodtam azon is, egy Íróklubban,is lehetne kezdő, haladó profi kategória, és az alapján minősíteni a műveket. Még egyszer hangsúlyozom, csupán eljátszottam a gondolattal.

Igaz, hogy nem lehet mindenkit ismerni. Viszont minden egyes szó mást-mást jelenthet, személyfüggő. Nehéz csak szavakat látni, én ha olvasok nem is látom, de a képeket igen, megelevenedik a mű előttem(legalábbis én igy vagyok vele) persze csak a remek történeteknél, s ezért sem látom a helyesírási és más hibákat, mert szerintem lehet alkotni fenomenálisat hibákkal és szabályszegésekkel,és fordítva is igaz, tudhat valaki úgymond tökéleteset alkotni, ha az nem ér semmit.
...hisz hány feltalálót ismerünk, aki kibukott az iskolából...,miért ne vonatkozhatna ez a mesélőkre is...

Válasz prince (2011-01-18 15:33:13) üzenetére:
Még lehet egy megoldás. TE kritizálsz másokat ezerrel, hátha megjön a kedvük feléd!

Válasz prince (2011-01-18 15:33:13) üzenetére:
Értem én, hogy mit szeretnél prince, ne gondold, hogy nem értem, csak az egy ideális állapot amit lefestettél, ami szerintem vágyálom kategória. Arról nem is beszélve, hogy semmilyen hatással nem tudsz rá lenni, azon kívül, hogy szeretnéd. Ha nem akarnak kritizálni, akkor nem fognak, akárhogy is szeretnéd. Az okok többfélék lehetnek, ami a nemkritizálás szempontjából tök mindegy. Te egyet tehetsz, kérsz kritikát. mást nemigen.

Válasz szusi (2011-01-18 15:19:14) üzenetére:

Megint az van, hogy egyetértünk az alapvetésekben. Írjon mindenki! Természetes, hogy helye van minden szabad portálon. Ez nem kérdés.

Én nem tudom, hogy más hogy van vele, de én, ha nem is gondolom az írásaimról, hogy rosszak, de nem mindegyikkel vagyok maximálisan elégedett. Főleg, ha amit esetleg nem vettem észre vagy visszatérő hibám, s erre figyelmeztetnek is, akkor nekem fontos, hogy azokat korrigáljam vagy ismeretét elsajátítsam. Szerintem, aki komolyan veszi az írást, annak ez szempont kell, hogy legyen. Talán a klasszikusok nem jó szó. Olvasson hát, lektorált, kiadott, elfogadott...stb. írásokat. Azért abban próbáljunk közös nevezőre jutni, hogy az olvasás vagy az olvasottság az írni vágyókat nagy mértékben fejlesztheti és fejleszti is.

Válasz prince (2011-01-18 14:38:59) üzenetére:

Prince, ezt az önkritikát ugye nem gondoltad komolyan? Emberileg teljesen természetes az, hogyha valaki írogat, akkor azt hiszi, hogy jól, vagy legalábbis nem rosszul. Én még olyat nem láttam, hogy valaki ír és azt mondja, hogy baromi rosszakat írok, de azért feltöltöm pl.ide. Az olvasás meg elvileg, egy szórakozás fajta. Ha valaki nem szereti a klasszikusokat, akkor nem olvas klasszikusokat, olvas mást. Éppen elég nagy a választék. Arról nem is beszélve, hogy az íráskészség és az olvasottság nincs egyenes összefüggésben. Lehet valaki agyonművelt, ha nincs egy épkézláb saját gondolata, de ha van is, nem tudja élvezhetően prezentálni. Most is azt mondom: mindenki publikálhat, ha megfelel az itteni előírásoknak és gyakorolhat kritikát úgy és ott, ahogy gondolja. Nincs más út, szerintem.

(előző folytatása) Akkor automatikusan magába szívja (beidegződik) az az írott vagy íratlan szabályrendszer, amivel egyre magasabb szinten publikálhat és véleményezhet. (ez igaz a nyelvtani részekre is) Természetesen az alkotói szabadság és a kísérletezés lehetőségei mellett. Én magam is küzdök néhány problémával, ezekre alkotótársaim rendre figyelmeztetnek. Saját érdekemnek tartom, hogy ezeket a kritikákat komolyan vegyem. Gondolom ez lehet a fejlődés egyik útja. Ezeknek az ismétlődő problémáimnak kiküszöbölése érdekében, nem marad más feladatom, mint a végére járni a megoldásnak. Ezt azért mindenkinek merem javasolni!

Én még mindig azt mondom, hogy az alkotókon van a felelősség. Egyensúlyt kéne teremteni az alkotások minősége és a kritika között. Ezt pedig szerintem csak úgy lehet, ha az alkotó nyitott a fejlődésre. Nem csak ír, hanem olvas. S nem csak azt amit itt talál, hanem olvassa a klasszikusokat is. Fejleszti magát és így önmagával szemben is kialakul egyfajta igényesség, önkritika, s aszerint tölt fel és ír kritikát is.

Válasz szusi (2011-01-18 09:29:07) üzenetére:

Akkor semmit, mert az akkor egy "általános" vers, formai előfeltételek nélkül, és csak a teszés ítélheti meg 🙂

Válasz Laura Arkanian (2011-01-18 09:26:16) üzenetére:Értettem én mit írtál, de ha a delikvens nem írja oda, hogy szonett, akkor mit kifogásolnál?

Szusi, igazad van és mégsincs, mert a tetszés szempontjából tényleg nem lényeges; a tetszés szempontjából csak a tetszés lényeges. De néhány hozzászólással lejjebb kérdezted, hogy "A helyesíráson kívül, az írásnak miféle szabályai lehetnek? " A válaszom inkább ennek szólt, ha nem is volt tiszta, amiért elnézést 🙂

Válasz Laura Arkanian (2011-01-18 08:41:53) üzenetére:
Úgy ne teheti föl Laura, mert olyan kategória sincs, de tegyük fel, hogy van. Felteszek egy verset és szonettnek nevezem, te meg megírod, hogy ez nem az. És? Nem az. Lényeges ez a tetszés szempontjából? Én jóhiszeműen feltételezem, hogy aki klasszikus versformában ír, az ismeri a szabályait. Ha nem tartotta be őket, akkor nem tud szonettet írni, ami nem baj, hisz az a vers már amúgy sem szonett, de attól még lehet jó. Kicsit komplikált vagyok, de remélem érted.

Válasz szusi (2011-01-18 08:39:48) üzenetére:

na jó, ez igaz, a határok tágíthatók és feszegethetők, de ha egy verset szonettnek neveznél, és lenne benne négy sor, már megvakarnám a fejemet...

Válasz Laura Arkanian (2011-01-18 08:33:05) üzenetére:
Itt vannak példaként az én „haikuim”.Nem felelnek meg száz százalékosan a haiku szabályainak, mégis annak nevezem őket. Ha lenne olyan kategória, hogy haikuszerű gondolatok, oda tettem volna, de ilyen kategória nincs. Én azt gondolom, hogy mindenki a saját „szabályai” szerint ír. Vagy követi a klasszikus formákat vagy nem, de ez abból a szempontból, hogy tetszik-e egy írás, ez teljesen érdektelen.