Álnevek rejtélye

Válasz Galev (2007-09-10 16:28:06) hozzászólására:
Csupán annyi, hogy mézzel nagyon finom:DDD

Nem igazán értem miköze mindehhez a házipálinkának...

Válasz Crystalheart (2007-09-04 22:45:10) hozzászólására:
Nem magasabban, magasabbról...hehehe.

Válasz Velencia (2007-09-04 22:33:03) hozzászólására:

Minél magasabbra teszem a lécet, annál magasabban verem le 😀

Nem optimizmus ez amúgy, inkább csak megalomán nagyravágyás teljesítési és világmegváltási kényszerrel megspékelve.

;Đ;Đ;Đ

Válasz Velencia (2007-09-04 22:23:51) hozzászólására:

Ezért sem Mo.-ra szabom a dolgot 🙂 Az szinte lényegtelen, hogy itthon mennyire lesz népszerű - itthon semmi se igazán az -, de abból a szempontból fontos, hogy a külföldi kiadók érdemesnek tartsák lefordíttatni angolra.

Amúgy ezért is valószínűleg kiadatok majd valami mást is a fő könyv előtt, hogy úgymond bemelegítódjön a dolog. Taktikázni kell, de remélem fizikailag is megéri... 🙂 A nagy tervekhez nagy pénzek is kellenek.

Válasz alien (2007-09-04 15:58:32) hozzászólására:

A HP nem jó példa, éppen divatot teremtett 🙂

De én sosem fogok pl úgy könyvet írni, hogy nem látok benne pénzt. Sok pénzt. Mert akkor már más pénzcsinálót tennék helyette. 🙂

Sikeres, vagy sem... ki nem pottyantja le!? Nem az a lényeg, hogy hányan olvassák (gondoljunk HP-ra), hanem hogy kik és hogyan. Ha meg sokan olvassák, az meg egy jó plusz. De az, hogy ráhangolódsz a divatra, nem egy nagy dolog, és én nem nevezném sikernek...

Válasz Zöld Zsázsa (2007-09-01 22:54:41) hozzászólására:

Ez már nagyon rég így van, gondoljunk csak P. Howardékra 😀 A lényeg úgyis a nemzetköziség. Az a könyv, amit csak itthon adnak ki, nem sikeres...

Ebben a témában mindig egy csomó érdekes történet hanzgzik el, ha csak vázlatosan is. Olyan klasszul meg lehetne írni. (És csakis álnéven megjelentetni! 😛 Egyébként tényleg szörnyű, pont a napokban jutott eszembe nekem is, itthon nem nagyon lehet könyvet eladni magyar néven...!)

Válasz Bajcsai Melinda (2007-08-01 11:53:33) hozzászólására:

(Bár ott tartanék már, hogy gyártok is, egyelőre még csak az ideákat gyártom hozzájuk ;] )

Válasz Bajcsai Melinda (2007-08-01 08:49:10) hozzászólására:

Öhhöhö szó sincs róla, jól alkalmazkodom a pillanatnyi nevemhez 😀 De ha egyszer meggazdagodom, akkor biztonsági okokból klehet, hogy kellene még egy névváltoztatás, de már nem lehet több. 🙂

Először fél éves koromban cserélték le a nevemet, anyámnak nem tetszett a "Kalapács" vezetéknév, azaz az apámé ugye... 🙂 Aztán mikor váltak szüleim, anyám az apám újabb, felvett nevét sem akarta a nevünk előtt látni, szóval itt jött a második változás pár éve.

Válasz Bajcsai Melinda (2007-07-28 20:12:41) hozzászólására:

Melyiket mondjam? 🙂 Mert eddigi életem folyamán volt már 3 vezetéknevem is 😀 (Ez azt jelenti, hogy több névváltoztatás már csak valami hivatali emberke durva lefizetése után lehet esedékes 😀 )

Válasz Gunoda (2007-07-31 18:09:19) hozzászólására:
Igeeeeeen, és ez akkor még csak a kezdet. A süti szörny sem szeret engem, mert riválisa vagyok.
:-)))

Válasz artur (2007-07-31 16:31:54) hozzászólására:

Gondolom, szereted a kerek csokoládét, a lyukas csokoládét, a szögletes csokoládét, a likőrös csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, a csokoládéval töltött csokoládét...

Sziasztok!
Ismét többen is kérdezték az új tagok közül álnevem eredetét. Nagyon szeretek mindennemű édességet, ezért a "Pom-pom meséi"-ből a Gombóc Artúr nevet érdemeltem ki ismerőseimtől. Mivel azonban nem fog meg az édesség, nem hízok tőle, ezért a Gombóc név lemaradt, bár néhányan már neveznek így is a Napvilágon, amit egyáltalán nem bánok.
:-)))