Válasz #1227 számú hozzászólásra :
Igen 🙂 mostmár nem érzem magam hülyén 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂
de meg kell hagynim, nagyon ötletes 🙂 még három napig azon a jeleneten fogok virulni, amit magam előtt látok, ahogy öcséddel játszol az akácosban 🙂 félre ne érts, nem kinevetlek, sőt, szerintem aranyos hogy még mindig játszol vele. mi felvitettük a Barbiekat a padlásra, így vége szakadt a dolognak, bár számomra ez egy valóságos lelki sokk volt, de a világért el nem árultam volna ezt senkinek, hosz én már nagy kislány vagyok, gondoltam....komolyan, tistza nosztalgia.
azért jó lehet hogy egész akácerdőtök van, így bármikor kimehetsz sétálni, vagy gondolkozni, vagy ilyesmi. mi is kertesházban lakunk, de mindössze három virágágyással, és nyolc fával rendelkezünk, ebebn azért nem lehet elbújni 🙂
Válasz #1224 számú hozzászólásra :
Olyan nálunk is volt, még talán 8 éves lehettem ;] Húgom királylány volt én meg a testőre 🙂 Meg volt 18 Barbie babája, azokkal meg ő mindig szappanoperásat játszott. (Én meg néha fellógattam őket egy madzaggal a lábuknál vagy nyakuknál fogva a függönykarnisra, mert már anyira idegesített...) De aztán ide jöttünk lakni az albérletből a kertes házunkba, és hát ugye van előttünk akácerdő, és az akácból igen erős fakard készíthető 😀 Öcsém (fél évvel fiatalabb nálad) páncél gyanánt farmergatyában és farmerdzsekiben harcol, meg egy láncfonatos gumi-szőnyegcsúszásgátlót középen kilyukasztott és magára rakta meg övvel összefogta, hogy az ilyen lovagi nemtomhogyhíjják 😀 Nekem meg van gumicsizmám, meg még apámról rámmaradt régi, megkeményedett disznóbőr bőrdzseki. Levágtam a megszabdalt és kényelmetlen ujját, így lett egy mellkast védő "lemezvértem" 😀 Pajzsokat a szomszéd törött lábú lemezfa-sámlijaiból eszkábáltunk, de van pozdorja is 😀 Na meg öcsém néha fölvesz dobozból vagdosott-hajtogatott sisakot is, de az elég hülyén néz ki 😛
Asszem inkább nekem kéne hülyén éreznem magam, hiszen 18 vagyok, és még mindig "játszom" :\ De sebaj, a hagyományőrző klubokban is ezt csinálják, csak vaskardokkal, vaspáncélban 🙂 Sajnos nincs pénzünk és lehetőségünk eljárni ilyenre.. :S
Válasz #1223 számú hozzászólásra
Nekünk magyar tanárunk feladta kötelezőnek a harmadik részt, és hiába szenvedtem vele, mivel az első kettőt nem olvastam, kicsit kínai volt a dolog, és a tájakkal sem voltam tisztában, nem hogy a népekkel, amiket szerepeltet. de ha ennyire mondjátok még a végén nekiállok és elolvasom 🙂
ez aranyos, mármint a fa pajzsok és kardok. megnéztem volna egyszer egy viadalt :)...kezdem hülyén érezni magam, hisz mi csak barbiztunk és anyagokba bugyolálva magunkat királylányosat és tanítónőset játszottunk....
Válasz #1211 számú hozzászólásra :
Nekem általános kedvencem a fantasy és a középkor, így a LotR is ;] Látnátok csak a Diablo felhasználói WinXP stílusomat, vagy a kis raktárat a kertben, ahol öcsémmel a saját készítésű fafegyvereket és pajzsokat tároljuk ;D
[Hörgés ON]
Whahahahahahahaaaaaaa!!!!! ;D ;]
[Hörgés OFF]
Még sose hallottam, vagy láttam hogy valaki ennyire szeretné a Gyűrűk Urát.....nekem ritkán van hosszabb ideig nagy kedvencem....
Válasz #985 számú hozzászólásra :
Ne gondold, hogy én ilyen éjszakánként titkos összejövetelekre járó csuklyás valaki vagyok, aki bárányt áldoz és tömeges öngyilkosságra szólítja fel társait. 😀 Én a könyve(ke)t szeretem!
Egyébként, mint Tolkien az ó- és középangol doktora, valószínűleg felhasznált egyet s mást a nyelveknél, de ez nyomokban is alig érződik.
Na jó leállok, mert a végén elragad a hév, aztán ki tudja hol állok le... 🙂
Válasz #1020 számú hozzászólásra :
Az én nevem onnan jött, hogy nagy gitáros bálványom John Petrucci a Dream Theater-ből.
Megkedveltem ezt a nevet, mert olyan dallamos, könnyű kimondani és megjegyezni.
Az én nevemnek sincs nagy háttere. Csak egy bohókás öregasszony az utcánkból nem bírjka kimondani a Marcsi nevet. Marcsu, Mircsu, Misu.... Végül hozzátettem egy hát, hogy jobban nézzen ki. 🙂 Végül rámragadt.
Válasz #896 számú hozzászólásra :
Hehe, én is LotR fan vagyok (bár nem oylan nagy, nincs nekem fankodásra szánható fölös időm), de azét a tünde nyelvtannal nem vacakolok 😀 Főleg, mert valami módosított ószláv nyelv vagy mi, ha jól hallottam :]
Egyszerű a dolog, Judtka barátom megállapította, olyan aranyos vagyok, mint egy mesehős, és ez így is van, cukifiu vagyok:) Amúgy pedig rajta kívűl mindenki Zsoltinak szólít, furcsa módon...:)
Én pedig Leonardo da Vinci rajongó vagyok (élete, munkássága, festményei....stb.) és egyszer egy fiú ismerősön aranyosan megjegyezte, hogy olyan titokzatos a mosolyom, mint a Mona Lisa c. festményen Lisáé. És mivel a kicsi kép már előtte is a kedvencem volt, meg olyan jól is hangzik, na meg amikor elolvastam utánna a könyvet Dan Brown-tól... hát, és lettem M. L'isa....
Nagy Tolkien rajongó vagyok. És mint a legtöbb Gyűrűk Ura fan én is nagy érdeklődést tanusítottam a tünde-nyelvek iránt. A keresztnevem Balázs, ami "királyi"t jelent. A sindák nyelvében a "király" szó megfelelője "aran", melléknévi formája "arno".
A középsuliban mindenki Odrének szólított. Hogy ez a név honnan ered, azt nem tudja senki, mint ahogy azt sem, ki mondta rám először...
A regisztrálás során hirtelen ötlettől vezérelve összekapcsoltam a kettőt, így lett a nevem: Arnodre
Az ide megadott nevem nem álnév. Attól fogva használom ezt a nevet, mióta írogatok, tehát inkább úgy mondanám, nagyzolva, hogy írói nevem, de szerényen inkább úgy szoktam mondani, hogy irogatói névként választottam.
Eredetileg a vezetéknevem mellé két utónevet kaptam, Margit Katalint. De az előbbit sosem használtam, szüleim is Katinak, Katának hívtak, az iskolában is, sohase szólítottak Margitnak.
Aztán amikor férjhez mentem, s rendelet lehetővé tette, azolnnal kaptam az alkalmon, és a férjem vezetékneve mellé hozzátoldattam (hivatalosan, új keresztlevélben) a lánykori nevemet, mivel apám nevéhez mindenképpen ragaszkodtam. De már elhagyva az egyik keresztnevemet.
Ugyanis hová férnék be négy névvel, mikor a jelenlegi hárommal sem férek be a szűk rubrikákba.
Aztán mikor megtanultam a számítógépen dolgozni, s emailokat küldeni, akkor kialakult ez a név, amit itt is megadtam.
Mivel már sok, illetve minden eddigi írásom alá ezt a nevet jegyeztem, nem akartam valami új, álnevet is még melléje.
Hosszú, unalmas törénet, igaz?
az én művésznevemet egy spanyol szótárban találjátok meg leszámítva a szóvégi h-t...a vezetéknevem: Baráth...ennyi, hiába, nyelvigimis vagyok...jó munkát mindenkinek!
Én azért lettem Illési Béla Imre mert .. .o)
Utolsó post: Az élet igenis szép Legújabb tagunk: MLLadich Legutóbbi bejegyzések Olvasatlan hozzászólások
