Büszke vagyok

Válasz Ásítottam (2009-06-20 01:21:05) üzenetére:
Nagyon igaza van Aranynak. Mindig vegyes volt az alkotások megítélése. Egy szakmai vélemény, nem vélemény. Több helyről érdemes begyűjteni ugyanarra az írásra a kritikákat.

Válasz Arany (2009-06-20 10:46:15) üzenetére:

Kerestem a feltöltött prózáid között a "Drága szívek"-et,
örömmel elolvastam volna. Nem vagyok jártas ebben a dologban /sem/,
lehet egyáltalán a Napvilágon is jelen lennie a műnek, ha máshol is
szerepel, s ráadásul nem is akárhogyan!
Csak gratulálni tudok a különdíjhoz!!!!!!!!

Válasz Ásítottam (2009-06-20 01:21:05) üzenetére:

Miért, azokon a pályázatokon szokás volt visszajelezni a nem helyezett művek írói felé? 😀

Válasz Arany (2009-06-20 10:46:15) üzenetére:
Szívből gratulálok!

Középiskolás voltam, mikor két "művem", az "Apa és a Varázsital" és "A Karrier" című prózáimat írtam. Az töri tanárom talált e két műnek két pályázatot, mert mindkettőhöz volt hasonló témájú verseny hirdetve, csak több karakter volt a követelmény mint amit itt írtam. Kibővítettem mindkét történetet, elküldtem őket oda, ahová kellett, és hát lópisztolyt nem ért egyik kibővített művem sem, totálisan elszúrhattam, mert visszajelzéseket sem kaptam rájuk...
Én rátok vagyok büszke, mert nektek korlátok nélkül írhatom a magamét, ahogy nekem tetszik, és ezeket véleményezhetitek őszintén, ahogy nektek tetszik. És nekem erre van szükségem...

Köszönjük szépen, mind a hatan!
:-)))

Válasz artur (2009-06-15 23:42:35) üzenetére:

Büszke is lehetsz!!! Ez sem adatik meg mindenkinek, s akinek igen
az büszkén büszke lehet.:-)))))))

Válasz artur (2009-06-15 23:42:35) üzenetére:

Mi is Rád, Brúnóka :-)))

Egy másik Internetes irodalmi közösség által meghirdetett "anonim" vers és prózaíró versenyén, melynek témája a "száguldás" volt, a próza kategóriában a zsűri és a tagok szavazatai alapján, egyhangúlag első lett a "Nyomd a dudát" című novellám. A novella itt a Napvilágon megtalálható, olvasható.
Szóval, büszke vagyok!
:-)))

Hát, a csóróságot mélyen megértem, sőt megélem... :(( Grrrrrr!!!!!

Igen, igen. Csórók vagyunk egypáran, de nem szegények.
🙂

Gunoda, nekem is, utálom, hogy anyagiakra kell gondolni, mikor egy ilyen gyönyörű könyvről van szó, de ez van, csóringer művészek vagyunk 🙂

Ha közelebb laknék, szívesen elmennék, Gunoda! Lélekben ott leszek.

Gratulálok, Barackvirág!

Majd félreteszek neked, Artur! De tényleg! :))