Példaképek

Válasz Crystalheart (2007-05-25 00:55:32) hozzászólására:
Most is késő van:D

Válasz Crystalheart (2007-05-23 23:33:01) hozzászólására:

Nem hiszem el, most nézem h másodjára is elítram 😀 ÁÁÁÁÁ

Rátonyi Róbert.
Színészként nem vagyok oda érte, és nem is tetszettek a szerepei sem, de mint író, fantasztikus. Lebilincselően, érdekesen, és jól fogalmazva ír a színészekről, és a film világáról. Nagyon sok hírességel megtörtént esetet örökített meg az utókor számára. A stílusa tetszik nagyon, ahogyan a mondanivalóját fűzi.

Válasz Crystalheart (2007-05-23 23:32:29) hozzászólására:

*elhivatottágot

(ehh, késő van.. 🙂 )

Válasz onsai (2007-05-23 20:52:20) hozzászólására:

Nos igen, így sokkal nagyobb elhivetottásogt érzek a meggazdagodásra és a világmegváltásra 😀

Válasz artur (2007-05-23 16:26:43) hozzászólására:

Nos én nem érzem, így nincs miből izmokat növesztenem :DDD Akármennyit ehetek, egy fél kilót nem hízok, de ha mégsem eszek, rögtön lemegy rólam vagy 10 kiló. csak azt nem tom, honnan már 😀 Na de hagyjuk az offot 😀

Nagy áldás ám olyan családba születni, ami szegény, vagy ahol a szülők betegek, de ezt szeretettel tűrik. Az ő áldozataik emberré formálják a gyerekeiket.

Válasz Crystalheart (2007-05-23 12:11:41) hozzászólására:
Harmincnégy éves koromig annyi voltam, és nem mondhatnám, hogy nem éreztem jól magam, igaz most is jól vagyok.
🙂

Válasz fanofgd (2007-05-21 19:23:08) hozzászólására:

Nem feltétlenül fáj az ember hasa, van, hogy csak 40 év körül jön elő, addigis meg sovány és betegeskedik. Még mindig nem voltam semmilyen kivizsgáláson, de azt hiszem, a bélbiopszia mutatja csak ki biztosra az eredményt. Addigis meg maradok 64 kiló 😀

Nem kfiejezett példaképem, de tegnapi tapasztalataim alapján (mármint főleg az alapján) nagyra becsülöm Kovács Katit, aki amellett, hogy egy nagy csomó gyönyörű dalt énekelt és énekel szerintem még most is, amit most tudtam meg, hogy aktívan és (bár én nem nagyon értek hozzá, de úgy fest) elég magas szinten teniszezik (tegnap egy társasági teniszversenyen volt alkalmam találkozni vele) - s egy nagyon kedves, közvetlen nő.

Válasz fanofgd (2007-05-20 18:47:16) hozzászólására:

Jajj, lisztérzékeny? Az borzasztó! Az összes felsorolt közül talán a legrosszabb. Át tudom élni, mert anyám itt elültette a bogarat a fülemben, hogy esetleg én is az lehetek - a kezelhetetlen soványságom, ugye. Csak nem akarnak kivizsgálni itt a kórházban :S Két éve át is álltunk anyám hirtelen ötlete után (egész család) glutén nélküli diétára pár hónapig, hát nem kívánom senkinek. Riszt rizzsel... a végére már szinte hánytam a rizstől, pedig az elején még elvoltam vele 😀 Most tudom csak igazán, mennyire jó, ha van kenyér! Legjobb! 😀

Válasz fanofgd (2007-05-20 18:47:16) hozzászólására:

Gratulálok anyudhoz! Belevaló asszony.

"Példaképem" tulajdonképpen nincs, de nagyon tisztelem, alkotóként és emberként, Polcz Alaine gyermekpszichiáter-thanatológust. A könyvei nagy részét olvastam, és egyszer, egy hospice tanfolyamon találkoztam vele. Nagyon jóakaratú, jólelkű és természetes ember. Szívesen tanulok tőle.

A másik hasonló formátumú ember Géher István tanár úr, akihez műfordítói szemináriumra járok az ELTÉ-re. Zseniális idős bácsi! Nemcsak fordítóként, hanem íróként is rengeteget tanultam tőle. Nagyon tisztelem őt.
Többen most nem jutnak eszembe. Pedig vannak még páran.

Sok példaképem van, attól függően, hogy az élet melyik területére gondolok. Ezek között vannak híresek, és ismeretlenek is. Kizártnak tartom, hogy valakinek csak egyetlen ember legyen az. Ha úgy is jó, és persze lehet is, szépen felfogom sorolni őket itt, de csak egyenként, és hosszabb szünetekkel. Elsőnek nagy kedvencemet említeném.
Rejtő Jenő.
Nekem, mint író a példaképem, bár sok róla a félreértés, mivel "ponyvát írt", szerintem nagyon is az életről szólnak, és sokat lehet belőle tanulni. Viszonylag fiatalon halt meg, de jelentős a műveinek száma, amit hátra hagyott. Azért szeretem, és azért a példaképem, mert annak ellenére, hogy miről írt, nagyon humorosan tudta mindazt megfogni.

Sziasztok!
Nem kapcsolódik az előzőkhoz a hozzászólásom, de azért leírom, hogy kit tekintek a példaképemnek.
Minden szempontból két magyart kell megemlítenem, mert hát magyar vagyok, és egy külföldit, akit nagyon tisztelek.
A két magyar:Nemes Nagy Ágnes és Esterházy Péter.
A külföldi: Victor Hugo

További szép napot!
Üdv,
steveo