"Szeretném ezt tőled
Visszahallani."
tiszta vágyat érzek ebben a versben sokmindenre..
megérteni és megértve lenni, önmagunk, ugyanakkor a tőlünk idegen titkok megtalálása a másikban, hidat ácsolni a káoszban egy másik emberhez
de szép is lenne, ha megtehetnénk, de szép ha repülni tudnánk...
egyetlen érzés, mégis mennyire gazdag..
Nagyon szép vers, gratulálok!
Ez gyönyörű!
"Észak zord szeleit bús képünkbe vágja"
Nagyon tetszik ahogyan írsz, olyan finoman, humorosan és mégis egyszerűen, tisztán fejezed ki magad, magamutogatás és ömlengés nélkül..
Gratulálok:
Abigail
Ha megtörtént dologról írtál feltennék egy kérdést..
A szeretet hiányzott, vagy egyszerűen az önzés győzött felette?
Esetleg valami másól van szó?
Üdv:
Abigail
Elgondolkodtat ez a vers.
Mit tehetünk mást mint tűrünk.. de vajon nem a mi kezünkben van-e a "kulcs", ami megszabadít önnön béklyóinktól?
Üdv:
Abigail
Hát ez nagyon durva..
Világosan fogalmaztad meg ezt a küzdelmet, ezt a kettősséget..
és könnyen át is érezhető, hiszen mindenkinek van egy saját démona...
hiába, nem kezdhetünk új alkotásba, legalábbis ebben az életben. Ráadásul ugyanazzal az anyaggal dolgozva nem is valószínű hogy nagyobbat alkotnánk..
Gratulálok!
"dugó vagy véred palackján"
hát ez nagyon ott van..
Néha tényleg nagy a zaj, máskor viszont úgy belassulunk, nem engedjük hogy magával ragadjon ez a lüktetés, és a vér csak csörgedezik, és besűrűsödik..
Jó lenne mindig észben tartani mekkora erő áramlik át rajtunk.
Tetszik a vers..
gratulálok!
Köszönöm a hozzászólásokat.
Amíg velünk van az, akit szeretünk, nem is hisszük, hogy elfeledhetjük. És aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy megtettük.
"Szeretném ezt tőled Visszahallani." tiszta vágyat érzek ebben a versben sokmindenre.. megérteni és megértve lenni, önmagunk, ugyanakkor a tőlünk idegen titkok megtalálása a másikban, hidat ácsolni a káoszban egy másik emberhez de szép is lenne, ha megtehetnénk, de szép ha repülni tudnánk... egyetlen érzés, mégis mennyire gazdag.. Nagyon szép vers, gratulálok!
Ez gyönyörű! "Észak zord szeleit bús képünkbe vágja" Nagyon tetszik ahogyan írsz, olyan finoman, humorosan és mégis egyszerűen, tisztán fejezed ki magad, magamutogatás és ömlengés nélkül.. Gratulálok: Abigail
Szia! Tetszik a versed. Enélkül az elszántság nélkül nem jutunk előre ebben a fertő-világban. Üdvözlettel: Abigail
Ha megtörtént dologról írtál feltennék egy kérdést.. A szeretet hiányzott, vagy egyszerűen az önzés győzött felette? Esetleg valami másól van szó? Üdv: Abigail
Elgondolkodtat ez a vers. Mit tehetünk mást mint tűrünk.. de vajon nem a mi kezünkben van-e a "kulcs", ami megszabadít önnön béklyóinktól? Üdv: Abigail
Érdekes. Tetszik az a dia-ablak hasonlat.. Az élet mint vonat-utazás.. hát igen, nincs igazi megnyugvás, csak egy vég-állomás :-P... Üdv! Abigail
Hát ez nagyon durva.. Világosan fogalmaztad meg ezt a küzdelmet, ezt a kettősséget.. és könnyen át is érezhető, hiszen mindenkinek van egy saját démona... hiába, nem kezdhetünk új alkotásba, legalábbis ebben az életben. Ráadásul ugyanazzal az anyaggal dolgozva nem is valószínű hogy nagyobbat alkotnánk.. Gratulálok!
"dugó vagy véred palackján" hát ez nagyon ott van.. Néha tényleg nagy a zaj, máskor viszont úgy belassulunk, nem engedjük hogy magával ragadjon ez a lüktetés, és a vér csak csörgedezik, és besűrűsödik.. Jó lenne mindig észben tartani mekkora erő áramlik át rajtunk. Tetszik a vers.. gratulálok!
Nagyon elgondolkodtató vers. Gratula!
Köszönöm a hozzászólásokat. Amíg velünk van az, akit szeretünk, nem is hisszük, hogy elfeledhetjük. És aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy megtettük.