Kedves Kata!
Köszönöm a biztatást, de valamit rosszul írhattam meg: nem diákkori élmény ez. 🙂 Már annyira "nagy" diák voltam, hogy tanárként történt meg velem. De igen, nagyon jól éreztük magunkat és sajnálom is, hogy azóta több év is kimaradt a szalagavatón tanári tánckar nélkül.
Kedves Kata!
Valamit biztos rosszul írtam le: annyira "nagy"-diákkori élményem volt, hogy már tanárként történt meg velem. 🙂 Egyébként tényleg jól éreztük magunkat, sajnálom is, hogy azóta több szalagavató is kimaradt.
Az a jó egy versben, hogy mindenkinek mást mond. Én pont azt érzem benne/belőle, hogy a lenézést kritizálja, hogy szerinte a vidék a jobb hely és csak kényszer hatására marad, bár szidja azt.
És nem muszáj egy várost tekinteni szülőföldnek, lehet egy országot (kontinenst?), vagy kerületet, háztömböt, kertet, családot. 🙂
Ja, és nekem meg pont az a hangulati ellentét tetszik, ami a cím és a vers között van. Számomra az plusz humor. Fricska, hogy csak a nagyokat idézzem. Üdv AJK
A képek, a gondolatok, nagyon tetszenek, érdekes, de a ritmust nem mindenhol tudom elkapni. Persze, ez jó eséllyel az én hibám, ha ennyi jó kritikát kapsz! 🙂
Mint mondtam, olvasom a többit is. 🙂 Nézesd meg siket (SIC!) ismerősöddel a Csendszimfónia c. filmet Richerd Dreyfuss-szal, kissé "amerikai", de azért van benne egy-két gondolat.
A vers nagoyn tetszett, igen, igen, a ritmusa! 😀
Üdv
AJK
Háromszor olvastam végig, keresve az utalást a másik versre, amit a hozzászólók emlegettek, mire - csak egy kicsit vagyok szűk látókörű 😛 - észrevettem a kiegészítő megjegyzést. 🙁 Mondjuk a háromszori végigolvasás azt is jelenti, hogy a versre kellett figyelni, és nem vonta el a figyelmemet semmi más.
Tetszik...
Odavág, a téma ügyesen kidolgozott, de nekem itt-ott megtörik a ritmus a sorközepén lévő vesszőkkel. Azért jó a Träume-nél olvasni, hogy ez már régi hangulat. 🙂
Kedves Kata! Köszönöm a biztatást, de valamit rosszul írhattam meg: nem diákkori élmény ez. 🙂 Már annyira "nagy" diák voltam, hogy tanárként történt meg velem. De igen, nagyon jól éreztük magunkat és sajnálom is, hogy azóta több év is kimaradt a szalagavatón tanári tánckar nélkül.
Kedves Kata! Valamit biztos rosszul írtam le: annyira "nagy"-diákkori élményem volt, hogy már tanárként történt meg velem. 🙂 Egyébként tényleg jól éreztük magunkat, sajnálom is, hogy azóta több szalagavató is kimaradt.
Az a jó egy versben, hogy mindenkinek mást mond. Én pont azt érzem benne/belőle, hogy a lenézést kritizálja, hogy szerinte a vidék a jobb hely és csak kényszer hatására marad, bár szidja azt. És nem muszáj egy várost tekinteni szülőföldnek, lehet egy országot (kontinenst?), vagy kerületet, háztömböt, kertet, családot. 🙂
Ja, és nekem meg pont az a hangulati ellentét tetszik, ami a cím és a vers között van. Számomra az plusz humor. Fricska, hogy csak a nagyokat idézzem. Üdv AJK
Szia! Tetszik! A ritmusa, a gondolatmenete, a humora, szóval az egész! Grat! 🙂
A képek, a gondolatok, nagyon tetszenek, érdekes, de a ritmust nem mindenhol tudom elkapni. Persze, ez jó eséllyel az én hibám, ha ennyi jó kritikát kapsz! 🙂
Mint mondtam, olvasom a többit is. 🙂 Nézesd meg siket (SIC!) ismerősöddel a Csendszimfónia c. filmet Richerd Dreyfuss-szal, kissé "amerikai", de azért van benne egy-két gondolat. A vers nagoyn tetszett, igen, igen, a ritmusa! 😀 Üdv AJK
Jajj. A legjobb humor húsba vág. Én most tévedtem először ide (máshol írt kritikád alapján 🙂 ), de megnézem a többit is!
Háromszor olvastam végig, keresve az utalást a másik versre, amit a hozzászólók emlegettek, mire - csak egy kicsit vagyok szűk látókörű 😛 - észrevettem a kiegészítő megjegyzést. 🙁 Mondjuk a háromszori végigolvasás azt is jelenti, hogy a versre kellett figyelni, és nem vonta el a figyelmemet semmi más. Tetszik...
Odavág, a téma ügyesen kidolgozott, de nekem itt-ott megtörik a ritmus a sorközepén lévő vesszőkkel. Azért jó a Träume-nél olvasni, hogy ez már régi hangulat. 🙂