Látom, közeledik a verseny napja. 🙂 És alakul a kapcsolat Alinával is.

Milyen jó lenne hasonlóan találkozni a halott szeretteinkkel! Nem elfelejtve az élőket. 🙂

Idilli történet. Jó volt kicsit elmerülni benne. Egy ilyen világtól elzárt helyen tényleg nagyon jó közösség tud kialakulni. 🙂

A történet vége nem fogott meg igazán. Inkább banálisnak érzem. Olivia fizetett és elment jobban illett volna ide. Az viszont tetszett, hogy még egyszer, mikor érezte, hogy nincs sok hátra, visszatért a régi boldogság helyszínére. És milyen jó, hogy volt ilyen hely számára!

Az anyai szeretet ilyen is lehet. Hektor és Ofélia nagyszerű fiatalembert neveltek Geraszimból.

Mikor megtudtam, hogy Leane férje is meghalt, sejtettem, hogy ez lesz a csattanó. Kedves, emberközeli történet.

Ez az előadás tényleg ígéretesnek tűnik. Kíváncsi vagyok, hogy kapja meg a magáét Vadkan elvtárs. Úgy tűnik, ráfér a lecke. 🙂

Jó írás, de valahogy nekem hiányzik a tanulság. Oké, hogy Árpi most pofára esett. Megérdemelte. De nekem valahogy vérszegény volt ez a játszmázás. Nagyobb pofon lett volna talán, ha nőiesen de nagyon határozottan lerendezi őt Betti. Az viszont tetszett, amikor megcsodálta a készülő kardigánt.

Visszarepít a történet egy már eltűnt korba. Amikor az emberekben még több volt a bizalom. Ahogy egy gyermek látja a gyászt, a halált. Más, mint felnőttként. Természetesebb? Volna mit tanulnunk a gyerekektől.

Bálintnak szép emlék maradt az este, és gondolom Belli is szívesen emlékszik majd az eseményekre. Még tanulságot is vitt magával, amire nagy szüksége lesz a felnőtt életében. 🙂