Wow... ez nagyon tetszett! T

Elvesztem... Egyedül maradtam az arnyékom azon felével, mely kijött velem a kapun. Zaklatott. Magányos. A napsütésből már csak az árnyék maradt... Elszomorodtam. T

Hmm... Ha ez volt... lehangoló. Szex a maga legnyomorultabb formájában... Brrr....

Én most tévedtem ide... és már egy éve is "nem szeretted" a saját írásod. Engem felkavart. Egyértelmű volt (nekem), hogy ez te vagy, ez van (volt). Ugrani akartam. Meghalni... találkozni. A másik prózádtól jöttem ide. Ott is egyedül, ott is süt a nap (télen) és ott is döntés előtt állsz. "Az emlékének...

Belemerültem a "Te"-be. Utaztam (veled? vagy helyetted? vagy a heleydben?) a buszon, és töprengtem... az életen. Magamon. A jövőmön. A tanárnőn. És azon, miért jó nekem egyedül? És azon, a többiek miért mások, mitől és hogyan van ez így, hogy én dönthetek, pk meg (azt hiszem), nem. Az én buszom...

Csupa könny a szemem. És valami, mélyen, belül: remeg. Fáj.

Cordon Bleu. Így. Kék szalag. Jaj! Ez akár én is lehetnék... csak én el sem tudnám készíteni őket. És manapság firss gyümölcs és zöldség a menő. Meg kedves írásokon is élek. 🙂 Tamás

Bocs ... a Meléxem helyett Emléxem lett volna...

És, a végén egymáséi lettek... és éltek, amíg meg nem haltak. Törött kézzel és száraz virágokkal a fiú és a lány WC között. Ilyen az igazi szerelem... Meléxem, nyolcadikos voltam, amikor akkora pofont kaptam egy csajtól, hogy azonnal tudtam: ez a szerelem! Azóta én is ismerem a női lélek titkait. Jó egyedül...

Bocsi, Sanyi... elkerülte a figyelmemet, amit írtál. Köszönöm. Örülök, h itt jártál... Király! Tamás