Köszönöm, hogy olvastátok, és hozzászóltatok. Valóban megdöccen a vége. Ez a vers egy felszakadt sóhaj itt az öregség köszöbén. Tiltakozás az öregségben megtörő test és elme ellen. Ica

Számomra ez a versed valami olyan, mint mikor a festő feldobálja a színeket, amiből egy érdekes izgalmas kép alakul ki, de még frissiben én is alakíthatok rajta, ahogyan én belelétom a magam érzéseit. Tetszett. Ica

Olyan, mint az örök szerelem, melyet néha úgy érezzük halványul, de mégis ot dobog bennünk. Tudatlanságomban nem tudom, mi az a "szamszára kerék" 🙁 Ica

Nagyon jó. Nálam e vágy már a múlté, mert egy ilyen szerelmet élek meg nap mint nap. Ica

Cseppen, mint a szerelem, mely meggyógyítja a fájó emlékeket. Ica

🙂 🙂 Dinipapa! Nem a legjobb, de időmértékkel. 🙂 🙂 Óriási kihívás manapság, mikor nem annyira van keletje az ilyen verselésnek. Köszönöm. Ica

Köszönöm. A hétvégi felolvasó esten is sikere volt ennek a versnek. Ica

Örülök, hogy tetszett. Én valahogy úgy vagyok a verseimmel, hogy miután publikáltam, mindig úgy érzem, elrontotam. 🙂 Ica

Köszönöm. A szerelem mindenféléket írat az emberrel. Lassan két éve, hogy csoda az életem. Ica

Igazából mindig keresem a szavakat, ha a szerelmünkről írok, mert valami olyan fantasztikus lágy, valami csoda, hogy nem igazán tudom visszaadni. Örüpök, hogy tetszett. Ica