Játsszunk most szerelmet
véres komolyan,
ne csak úgy, mint aki ölelget
félvállról,amolyan
apró csókkoszorúkkal hitegetve.
Nagy, erős szerelem kell,
mint amilyen gyereket
vágyakozik az ember,
olyan legyen ez a szerelem.
Világok csapjanak össze
a négykarú ölelésben,
dőljenek akár hitek
a lázteli remegésben.
Óriássá tornyosuló
vad vágypaloták
tárjátok láztermeitek
összes kapuját.
Hadd lépjük át mi ketten
minden stációdat
szerelem önfeledten.
4 hozzászólás
Gyönyörű! Ez egy remekmű. Köszönöm, Santiago.
Kosztolányit juttatta eszembe a versed…
Gratulálok!
Gy.
Nagyon szép lett. Az utolsó előtti versszak tetszik különösen.
Nagyon jó. Nálam e vágy már a múlté, mert egy ilyen szerelmet élek meg nap mint nap. Ica