Ki nem játszott még el a gondolattal, milyen volna istent játszani, világot teremteni, embert formálni – akár saját képmására -, sorsokat irányítani, életnek, halálnak ura lenni?

Életem különböző ciklusaiban, különböző lehetséges történetek fogalmazódtak meg a fejemben, melyeket végül sosem vetettem papírra. Aztán egy éjjel különös álmom volt: egy tó vizébe pillantva, sajátom helyett egy fiatalember képmását tükrözte vissza a vízfelszín. Aztán a tükörkép testet öltött, kiemelkedett a tóból, mellém lépett és kézen fogott. Ő volt az én másik énem, az Ikrek második tagja, a tükörlélek, az asztráltestvér, ki megmutatta az Ő különös, beteg és dekadens világát, hogy lejegyezhessem elfeledett történetét…

Ez persze nem teljesen igaz, de akár így is történhetett volna…

Komolyra fordítva a szót, eleddig csak versírással próbálkoztam, de rájöttem, nekem nem az a megfelelő közlési forma. Két éve elkezdtem egy történetet írni: istent játszani. Nem gondoltam volna, mekkora felelősséggel jár!

Ebben az egy történetben szeretnék mindent leírni, ami valaha megfogalmazódott a fejemben, életre kelteni kedvenc karaktertípusaimat – de hát tudod Te azt… -, aztán, ha egyszer kész, és elpusztítom teremtett világomat – mert minden világnak ez a sorsa -, soha többet egy sort nem írni. De a végsőkig Velük leszek, nem hagyom magukra teremtményeimet, ahogyan ez annyi "istennek" bevett szokása…

(Nos, mégsem sikerült komolyra fordítani a szót…)