Tavaszi szellő gyönge szárnya leng,
virágos rétre mézillat simul,
a rózsaágon büszkén integet
egy pattanó bimbó, majd elpirul.
Harmat vizén újra éled remény,
a fa is ledobja téli álmát,
nyújtózkodva új ruhát remél,
s a fényre hinti hűsítő árnyát.
Vér csillan amerre csipkebokor integet,
tüzes karmával bőrömön ejt ezer sebet,
a napsugár lángnyelve riadtan sistereg,
vérét hullajtja a fecskefű, s a seb heged.
Hol nő fű, mely vérző szívet gyógyít,
hetedhét határon is túl talán?
Álmok tengerén illata bódít,
mi enyhít a szív őrült bánatán?
Bánat is ledobja fonnyadt szirmait,
hol hárfa zeng édes muzsikát,
a búzakalász arany fénye ring,
s mellére ölel egy boldogabb világ.
10 hozzászólás
Nehéz betelni csodaszép hasonlataidtól!
Nagyon tetszett:sailor
Kedves sailor örülök és köszönöm látogatásodat.
Szeretettel: Györgyi
Kedves Györgyi!
Nagyon szép a versed, különösen a címe ragadott meg, nem véletlenül… És nem csak a rétre, hanem az olvasóra is mézillat simul, hisz oly szépre sikeredett e gyönyörű képekkel festett tavaszi varázs így tél kezdetén, hogy az szinte életre kel a szívekben. S talán valóban keblére ölel majd ott egy új, boldog világ… Gyönyörú szép soraidhoz szívből gratulálok, és még sokszor el fogom olvasni, ígérem… Zsolt
Kedves Zsolt olyan szépeket írsz, hogy csak pirulok.
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Györgyi
Pazar!
Üdvözlettel: eferesz
Kedves eferesz nagyon köszönöm. 🙂
Szeretettel: Györgyi
Kedves Györgyi!
Érdekes, hogy ezt a verset novemberben írtad! Biztosan megvan az oka…
Nagyon jó volt olvasni és kicsit "beleérezni".
Köszönöm!
Gyömbér
Kedves Gyömbér örülök, hogy olvastál. Igen, van oka…. :-)))
Köszönöm.
Györgyi
Kedves Györgyi!
Oly' egyszerű lenne azt írni, hogy csodás! Pedig ennyi is bőven kifejezné, ezt a finom hangulatú versed lényegét. Van benned lélek bőven, és ezt a benned lakozó érzelemvilágot nagyon szépen jeleníted meg. Szívesen olvaslak.
Üdv
Zoli
Kedves Zoli köszönöm látogatásodat. Szavaid a lelkemet simogatják.
Üdv. Györgyi