Adatlap
1962-12-31
Az ihlet különös dolog, s még különösebb dolog az írás. Varázslat, melyben az ember világokat termet, de ezek a világok is teremtik őt. Furcsa annyi szent. Magam általában ajtónak látom, melyen át valami, valahonnan átszűrődhet hozzánk. Lehet jó, lehet rossz. Gyakorta úgy jön, meg sem érinti az embert, máskor elemészti. Nehéz látni, kinek mi jutott. Az ajtóm — néha azt hiszem, létem csupán ennyi, egy ajtó mely egyszerre nyílik a semmire és a mindenségre — ritkán nyílt, s olyankor is inkább csak résnyire. Magam soha nem láttam, mi is rejtőzik mögötte, csak a szemembe verő fény teremtett bennem írásokat.
Tán három hete vagyok csak itt, s mégis különös dolgot figyeltem meg az ajtómon. Kulcslukak támadtak rajta. Szám szerint hét. Mindet fedél zárja. Ha egyet felpattintok, átsejlik valami túlnanról. A másik rés, mást mutat, de amint elfedem, a másikra rápattan a zár. Két kulcslukat egyszerre csak akkor nyithatok, ha megtaláltam volt az egyikbe való kulcsot. Így aztán nincs választásom. Mire kitelik az esztendőm, össze kell szednem a hét kulcsot, különben itt rekedek kővé válva, valódi hősökre várva…
Alkotó tag