Szél dajkál szilaj szellő gyermeket,
szárnyalnak együtt lágy áradatban.
Völgyölén, sötét hegytetők felett,
kergetőznek játszva a magasban.
Szellő szökik a zúgó part fele,
gyöngyvirág illatot repít tova,
töröl bánatot, szárít könnyeket,
harmat gyöngyökben csillog mámora.
Tulipánok hajladoznak egyre
táncolnak a kerti nyárfa ágak,
egymásba karolnak, lengedezve
zizzenő levelek muzsikálnak.
Szalad a szellő szirmokat röptet,
simul bozóthoz, susog a náddal,
szelíd tavakon szeli a csöndet,
elpihen este anyja dalával.
9 hozzászólás
Kedves Ágnes!
Köszönet az élményért!
"Tulipánok hajladoznak egyre
táncolnak a kerti nyárfa ágak,
egymásba karolnak, lengedezve
zizzenő levelek muzsikálnak."
Szeretettel gratulálok:sailor
Én köszönöm, hogy írtál a versemhez.Ági
Kedves Ágnes!
A helyzet az, hogy az ilyen versektől megkönnyebbül a lelkem, szívem lágyabbá válik.
🙂
Köszönöm szépen!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves eferesz!
Ha így van, akkor már nem írtam meg hiába.
Ági
Kedves Szabolcs!
Ha így van akkor már nem írtam meg hiába.
Bocs, így akartam írni, csak hosszú volt a napom.
Ágnes
Kedves Ágnes!
Ez az erő, amely hatalmasabb mindennél!
"töröl bánatot, szárít könnyeket" – de sokszor vigasztalt!
Nagyon szép!
Szeretettel:
Ylen
Örülök, hogy megtalált a versem hangulata.
Ági
Jaj, de szép verset írtál Ági!
Éreztem a gyöngyvirág illatot, hallottam a levelek zizegését… annyira magával ragadott…
Gyönyörűséges tavaszi vers! 🙂
Szeretettel
Ida
Tudod, egy vershez kell egy jó olvasó !:)
Köszönöm soraidat!
Ági