Néva engem nem ringatott, Mert én - sajnos - nem jártam ott. Küldtek melegebb égtájra: A Kubanynak partjára. Kétszáz métert ottan úsztam, S vissza kilómétert kúsztam. Megtréfált a sebes folyó, De a saslik gyógyírt hozó. Sekély tenger az Azovi- Azt bizony én oda - vi- ssza nem úsztam meg. (bocsi)

Béla csak nevessen, De keresztet ne vessen! Mi szép nyelv a magyar: A "forrás" szó mit takar? A Finn-öböl, szegény, Nem csalja remény, Tengernek hívható, Vizét sűríti só... S fiamat mivel altattuk, Húsz éve? (Nagy idő!): Gergő, Gergő, Te kicsi tekergő...

Gergely fiam a néma leventéről akart kérdezni, de véletlenül néva lementét mondott. Én meg imádok játszani a nyelvünkkel. Ennyi. Köszönöm, hogy olvastad.

Kedves SajnosNem! Ez igazán szép, köszönöm! Nekem nem hiányoznak a nagybetűk, mint ahogy nem zavar, ha valaki minden sort nagy betűvel kezd, ha nem is az a mondat eleje. Szerintem ez megengedhető, sőt eszköz is lehet. Ahogy olvastam, a szememtől az agyamon át, a gerincvelőn végig hatolt a szívig, különleges élmény...

Kedves Zsenál! Szívemből szóltál. És jól. Esetleg, ha annyit megengedsz: ha "a kreszt se' tudjuk" lenne, tökéletes a ritmus is. De egyáltalán nem zavaró, csak okoskodom itt. Feltétlen híve vagyok alkotásodnak, és mondanivalójának! Ordika

Kedves Dende! Nagyon "vizuális"! Tetszik! Ordika

Kedves Irén! Megérdemelt a különdíj! Ordika

Kedves Kankalin! Köszönöm szavaidat! Előre is elnézést kérek, ha a táplálékláncban lesz némi hiba, remélem, azért fenn tudom tartani az érdeklődésed! Ordika

Kedves Ica! Örülök, hogy tetszett. Várd ki a végét! Ordika

Ez gyönyörű. Ringató. Köszönöm!