a tó tükör volt: a valóság mása
és a lomb csak a koronája – fent
a leveleken pihent a nap – fény tört,
szavam szakadt, mint elkopott szövet.
az eget hordtad, mint ékkövet, szemed
virág-gyöngyöket préselt a zöldbe,
féltem, valami örökre itt maradt –
a vízben, a fûben, a föld alatt.
(2006)
14 hozzászólás
Én használtam volna nagybetüket, de ettől eltekintve nagyon tetszik.Gratulálok!
nagyon hatásos a vége!
ügyes 🙂 szép a befejezés
Tetszetős. Tanultad a versírást?
köszi…
nem, nem tanultam.
Az ok amiért idejöttem, az volt, hogy láttam, majdnem mindenkivel igencsak kritikus vagy. Kíváncsi voltam hát, ki az aki ilyen majdnem tökéletes 🙂
Most már tudom, és látom. valóban az 🙂
Nagyon tetszenek az írásaid, a szóhasználatod lenyűgöz.
Gratulálok!
Üdv, Jodie
Tudod Jodie, ha írok, akkor adni akarok… pusztán ezt várom el másoktól is.
köszönöm ittjártadat.
sn
Nagyon szép vers… Én ugyan mindig nagybetűvel kezdem a mondatokat (és megtartok ehhez hasonló alapvető nyelvi szabályokat – általában(!) – őrizendő magyar nyelvünket a maga bonyolultságában) és furcsa nekem, hogy ha ez máshol nincs meg, de ettől függetlenül AMIT mondasz ebben a néhény rövid sorban és AHOGY mondod, az lenyűgöző.
Figyelem mindenkinek: arra biztatom a tollforgatókat, hogy _használják_ a nyelvet!
Neked nagyon gazdag szókincsed van, ahogy látom, és ez színessé és egyedivé tesz minden írást.
Üdv
Zsázsa
Gyönyörű sorok, gyönyörű hasonlatok, jó volt átélni a képeket amiket megfestettél…
köszönöm Zsázsa, Hayal… igazán
sn
Jó vers,gratulálok!
Nem szeretek mások verseibe belemagyarázni,de most,ha nem haragszol,
megteszem.
A tó nálam a költészet,aminek szerintem tükröznie kell a valóság mását a rátekintő aspektusából.De ez mindig a költő,vagy az általa kijelölt nézőpont.
A szó amiből szövetet szövünk,ami öltöztet.Ez jó hasonlat.A szép szövet
öltözteti a verset is
A második szakaszban valakihez szólsz,nem derül ki kihez.
Az utolsó két sorban van a félelem, hogy valami elveszik örökre e tökéletes pillanatból.
köszönöm ,hogy olvashattam.
kedves santiago!
ez egy egyszerű szerelmes vers… de nem baj, hogy neked mást is jelent – hisz ez a költészet lényeg.
köszönöm ittjártad.
sn
…és mégis…elvarázsolt a pillanat.
elbűvölt… (s nem csupa kisbetűvel). 🙂
Kedves SajnosNem!
Ez igazán szép, köszönöm!
Nekem nem hiányoznak a nagybetűk, mint ahogy nem zavar, ha valaki minden sort nagy betűvel kezd, ha nem is az a mondat eleje. Szerintem ez megengedhető, sőt eszköz is lehet. Ahogy olvastam, a szememtől az agyamon át, a gerincvelőn végig hatolt a szívig, különleges élmény volt. Még egyszer köszönöm.
Ordika