Amikor egy verset többször is elolvasnak, akkor lehet benne valami. 🙂 Végtelenül örülök, kedves Kata, hogy Te megtetted, és hagytad azt, hogy megérintsen ez az alkony. Valóban rég jártam erre. Ölellek. pipacs 🙂

Őszintén örülök a véleményednek, Zsolti. 🙂 Köszönöm. pipacs

Az a fő, hogy mégis fölfedezted, kedves Kata. Annak pedig őszintén örülök, hogy elvarázsolhatott a hajnalom. 🙂 Köszönöm. pipacs

Dehogyis haragszom. 🙂 Sokan vélekednek így a prózáimról, én pedig csak megírom. Hogy mily kategória illeti, azt döntse el az olvasó, saját kedve szerint. Köszönettel és örömmel láttalak, kedves Ica. 🙂 pipacs

Kedves Apamaci, nagyon a kertek alatt jártál, és bevallom a legnagyobb elismerés az számomra, ha egy-egy régi írásom késztet megszólalásra valakit. 🙂 Bizony, sokan vagyunk tollpihék, hisz visz az élet akaratalanul is bennünket. 🙂 Örülök, hogy Téged most hozzám sodort. 🙂 Köszönöm, pipacs

Kedves Dalmay, ilyen megható hozzászólást ritkán kap írogató ember. Hálásan köszönöm. pipacs 🙂

Rég láttalalak, Apamaci, de annál nagyobb örömmel. Köszönöm. pipacs 🙂

Köszönöm, kedves Klára. Örömmel vettem, hogy megtiszteltél. pipacs 🙂

Valóban jóslatszerűnek tűnhet, kedves Judit, de azt hiszem nem volt véletlen, hogy épp ezzel a verssel tűntem el egy ideje. Bizonyára sejtettem, hogy nem leszek fellelhető az oldalon. Persze, aki keres az talál, hisz nem nyomtalanul tűntem el. A google csodákra képes, mint tudjuk. :)) Mégis őszinte örömmel ...

Kedves Zsolt, azért igen mélyen kellett keresgélned, hogy megtalálj, mert ez a vers nem mai. :))) Látod, az ember csak keresve találhat, vagy még akkor sem. De igazad lehet, mindig keresünk valamit, valakit... Az ember örök elégedetlen. 🙂 Köszönettel láttalak. Ölellek. pipacs